Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
1253 ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat határozathozatalával folytatjuk munkánkat. Az előterjesztést 7564es számon kapták kézhez. A kulturális bizottság jelentését pedig 9546os számon. A részletes vita lezárását követően nem került még sor miniszteri válaszadásra. Megadom tehát a szót Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter úrnak. Dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter válasza MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Ti sztelt Országgyűlés! Miközben a nemzeti kulturális alapról az állásfoglalásokat hallgattam, azon töprengtem, melyik ellenzéki álláspontot kellene elfogadnom. Azt, amelyik a koncepció hiányát veti fel, vagy azt, amely nagyon is tudatos törekvésekkel vádol. Jó volna például tudni, milyen centralizáció az, amelyik társadalmi kuratóriumok által vezetett alapítványok sorát hozta létre. (18.30) Belátom, a kuratóriumok összetétele végeláthatatlanul vitatható kérdés, különösen olyan szerteágazó területen, mint a ku lturális élet. Ez azonban nem változtat azon a szándékon, hogy a minisztérium immár két éve követett stratégiája a döntések társadalmasítása, a lehető legnagyobb mértékű tartózkodás a művészeti, kulturális élet belügyeibe, értékvitáiba való beavatkozástól. Rajk László képviselő úr kifogásolta, hogy az államháztartási törvényből következő miniszteri felelősséget különféleképpen értelmezzük. Hadd hívjam fel azonban az igen tisztelt képviselők figyelmét, hogy az általunk beterjesztett törvények különböző módon szervezett területekre vonatkoznak, valamiféle egységes szervezeti Prokrusztészágyat ezek nehezen viselnének el. Igazat kell adnom Tóth Sándor képviselő úrnak, hogy a nemzeti kulturális alap törvénytervezetének szövegére a sürgősség rányomta a maga bélye gét. De különféle nehézségek miatt, előzetesen több mint tíz változat készült. Kérem, értsék meg, hogy az ország jelenlegi, igen nehéz gazdasági helyzetében nem lehet olyan törvénytervezetet benyújtani, amelynek forrásai nem állnak rendelkezésre. Tisztában vagyunk vele, hogy a többletforrások felkutatásában kényszerpályán jártunk, de igyekeztünk - mint azt már korábban is hangsúlyoztam - következetes és végrehajtható rendszert alkotni. Olyan rendszert, mint azt Tóth Sándor képviselő úr is észlelte, ami a le hetőségek szerint azonban fejleszthető. Nekünk rendkívüli idő alatt kell megtennünk azt az utat, amit a szerencsésebb polgári demokráciák jó évszázad alatt megtettek. Egyfajta koncentrációra valóban törekedtünk, igyekszünk minél több támogatási lehetőséget biztosítani a kulturális életnek, miközben tudatosan kivonulunk a döntések meghozatalából. Ez azonban nem menthet fel bennünket az ellenőrzés felelőssége alól, így jutunk többek között azokhoz az információkhoz, amelyek alapján további munkánkat tervezhet jük. Végül szeretnék Molnár képviselő úr azon észrevételére válaszolni, hogy akadályozzuk a magánszféra kialakulását. Egyfelől sürgetjük a nonprofit törvényt, ahogy ő is kívánja, másfelől lassan nem is tehetünk mást, mint a magánvállalkozásokat támogatjuk, hiszen az állami vállalatok jelentős része már átalakult s mellettük egy gyorsan fejlődő privátszektor jön létre. Itt azonban az állam rásegítő támogatásáról van szó, ami éppen ezen a területen a fejlett szociális piacgazdaság credojához tartozik a fejlet t nyugati országokban is. Ez modern gazdaságpolitikai közhely, ezzel nem kívánok részletesen foglalkozni. E társadalmi feladat jegyében kívánjuk és kell támogatni a kultúrát, a közgyűjteményeket, a közművelődési intézményeket, és vitatkozva Vitányi képvise lő úr ellentétes álláspontjával, törekvéseinket illetően más kulturális intézményeket is, éppen a nemzeti kulturális alap útján is.
