Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat vitája - KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
1225 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz sem bizottság, sem képviselőtársaim nem nyújtottak be módosító javaslatot, indítványozom, hogy az általános és részletes vitát együttesen bonyolítsu k le. Kérdezem, egyetérte ezzel az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik. 146 igen, 0 nem, 0 tartózkodás - az Országgyűlés nem határozatképes.) Bár az Országgyűlés nem határozatképes, de a többség egyöntetűen, egyhangú lag elfogadja, hogy az általános és a részletes vitát együttesen bonyolítsuk le. A vita következik. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván felszólalni. Kérem, jelezzék szándékukat. Megadom a szót dr. Karcsay Sándor képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárttól. Felszólaló: Dr. Karcsay Sándor (KDNP) KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP) Köszönöm, Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem tudtam lemondani arról, hogy ne szóljak egy pár szót. (A mikrofon nem működik. - Közbeszólások: nem halljuk.) ennek a rendkívül f ontos történelmi dokumentumnak kapcsán, miután mint az Európa tanácsi delegációnak egyik tagja, magam is részt vettem ennek néhány vonatkozásában. Ez az egyezmény, amely itt, előttünk fekszik, már tulajdonképpen folytatása az ENSZ 1948as emberi jogi egyet emes nyilatkozatának. Ennek a Rómában, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 1950ben elfogadott szövegnek az ismertetésével természetesen nem kívánom képviselőtársaim idejét igénybe venni, hiszen ott van mindenki előtt a szöveg, nagyon tanulságos. De azért méltatni szeretném néhány szóval ennek a történelmi jelentőségű fontosságát. Ez ismerős szöveg számunkra, most kerül másodszor az Országgyűlés elé, mert hiszen ennek a konvenciónak az aláírása, majd országgyűlési megerősítése tette lehetővé, hogy hazánk már 1990 őszén, a középeurópai, ún. volt szocialista országok közül elsőként, rendes tagként léphetett be az Európa Tanácsba és a közösségébe. De mégis fel kell idéznünk bizonyos kihatásait, és merem mondani aktualitását is. Amint az Európa Tanács statútumából tudjuk, az Európa Tanács az európai államoknak, elsősorban saját tagjai szorosabb egységének kialakításán munkálkodik. Ezen egység kimunkálásának a fontos célja, fontos eszköze az emberi jogoknak és az alapvető szabadságjogoknak a kifejlesztés e, továbbfejlesztése és megóvása, mint ahogy ezt szó szerint az egyezmény maga is tartalmazza. E jogoknak a tiszteletben tartása tehát tulajdonképpen a kulcs a belépéshez. Aki tehát részt akar venni ebben a kialakuló európai egységben, annak e konvenció al áírásával kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy betartja ezeket a jogokat és szabadságokat, hiszen az Európa Tanács alapszabálya szerint akár ki is zárható az a tagállam, amelyik ezen elvek ellen fokozatosan, állandóan és makacsul vét. Ezt bizony a fel vételért sorban álló fél tucat államnak tudomásul kell vennie, ha sikerre számít. De az előrehaladás nem állt meg ennél az egyezménynél. Sorozatos kiegészítő jegyzőkönyvek finomították és tökéletesítették ennek az egyezménynek a szövegét. Az említett kilen c közül, amit hallottunk, három be van dolgozva magába az egyezménybe, négyet nem csatoltak, illetve nem közöl a kapott szöveg, egy pedig - amint hallottuk Isépy államtitkár úrtól - még nem készült el, nem lépett még hatályba. Szeretnék végezetül még utaln i arra, hogy némely kérdésben is hasznos útmutatást kaphatunk, olyan kérdésben, amely az Országgyűlést foglalkoztatja. Emlékeztetek így, ebben a vonatkozásban az egyezmény 14. cikkére, amit kénytelen vagyok felolvasni. Ez azt mondja, hogy: "A jelen egyezmé nyben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, pl. nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy
