Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
1219 p olitikai kérdése vagy egyszerű pénzkérdés, de én nem emlékszem rá, hogy bárki megkísérelte volna, hogy oda egy jó helyesírással és megfelelő névleírással elhelyezett kétnyelvű tábla kerüljön! Az egészet azért bocsátom előre, mert az a tapasztalatom, hogy külföldön a magyar történelmünkkel kapcsolatos emlékhelyeket olyan helyeken sem becsülik, ahol politikailag ez mindegy. Azért a török példát hozom fel, mert a törökök úgy vélik, hogy teljes harmónia van a két ország között és szeretjük egymást. Azért céloz tam az interpellációt a miniszterelnök úrnak, mert úgy vélem, hogy egy ilyen ügy nemcsak kulturális, hanem történetesen műemléki ügy is lehet, lehet egyúttal külpolitikai ügy is, de lehet pénzügy is, tehát nagyon sok tárcát érint. (15.50) A konkrét eset a Bercsényiház. A rodostói házat, amit gondolom, aki itt ül, nagyjából mindenki ismer, amit Rákócziháznak neveznek, valamikor újjáépítették Müller István tervei alapján, és létezik, azt mutogatják. Tőle két telekre van egy épület, amely őrzi eredeti formáj át, üres, az ablaka betörve, le fogják bontani és gazdaságosabb, lényegesen nagyobb házat fognak a helyére építeni. Ebben élt Bercsényi Miklós az utolsó éveiben. Én úgy vélem, hogy a Magyar Köztársaságnak érdeke lenne, történelmi érdeke is, egy ilyen házat saját tulajdonban tartani, megszerezni, intézkedni, mielőtt a jelenlegi tulajdonostól valaki megveszi és a helyére nagyobbat, gazdagabbat épít. Tehát ez a rodostói ház, ez a tekirdagi épület az a példa, amire, gondolom, hogy fel kell tennem a kérdést egys zerre akár négy tárcának, de hát ha Mádl Ferenc miniszter úr kapta a választ, hogy egyedül birkózzék a feladattal, akkor tőle várom a választ, hogy mi a teendőnk ezekkel az emlékhelyekkel. Nemcsak Csehszlovákiában, Romániában, Kárpátalján és Szerbiában, ha nem ilyen messze eső területen is, vagy akár Angliában, ahol a magyar történelemnek vannak emlékhelyei, és amelyeket jó karban kéne tartani és egye fene: helyesírással írt prospektusokat is kéne róluk árusítani. Vane valami lehetősége erre a magyar Kormán ynak, vállale ilyet? Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Mádl Ferenc miniszter urat, az interpellációra szíveskedjék megadni a választ. Dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter válasza MÁDL FERENC, DR. művelődési és kö zoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Öröm és bánat is, hogy az országhatárainkon kívül több ezerre becsülhető a magyar történelem emlékhelyeinek a száma. Többek között jeles tudósok, művészek, közéleti szemé lyek szülőháza, lakóháza, sírja; műemlékek, szobrok, emléktáblák sokasága. Számbavétele, gondozása, gyarapítása közös kötelessége a magyar államnak, az adott emlékhelyhez tartozó országnak, önkormányzatnak, a magyar külképviseleteknek, a Magyarok Világszöv etségének, a hazai és külföldi társadalmi szervezeteknek, egyházaknak, baráti társaságoknak és magánszemélyeknek. Természetesen a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának, valamint Művelődési és Közoktatási Minisztériumának kitüntetett szerepe és felelőss ége van ebben, ezért indokolt, hogy a mi tárcánk válaszoljon erre az interpellációra. A magyar állam többkevesebb figyelmet mindig fordított a magyar történelem külföldi emlékhelyeinek a gondozására. Ez a figyelem azonban az elmúlt évizedekben meglehetőse n esetleges volt, mértéke és megjelenési helye függött politikai megfontolásoktól, személyi kapcsolatoktól is. Az utóbbi három esztendőben növekedett ez a figyelem és szélesebb körű lett. Jó néhány magyar szobrot, emléktáblát állítottak fel, többségüket a magyar állam kisebbnagyobb támogatásával elsősorban ott, ahol ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, például Kárpátalján. Gondolok itt az ungvári és a beregszászi Petőfi, valamint a técsői Hollósy Simonszoborra, a
