Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR TAMÁS, a kisebbségi álláspont előadója:
1185 Egyáltalában 20 módosító indítvány esetében egyetért a kulturális bizottság és az előterjesztő, 8 indítványnál egyformán nem ért egyet az előterjesztő és a bizottság, és a jelentés szerint mindössze egyetlenegy helyen van eltérés a bizottság véleménye és az előterjesztő véleménye között. Mint elnök úr ezt jelezte, kisebbségi vélemény elmondására kerül sor, ezt Fodor Tamás képviselőtársam fogja megtenni. A magam részéről a bizottság nevében, a megfelelő módosító i ndítványokkal együtt a törvényjavaslatot a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) (12.10) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tehát következik Fodor Tamás képviselő úr, a kulturális bizottság kisebbségi álláspontjá nak előadója. Felszólaló: Fodor Tamás, a kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió, rádió- és sajtóbizottság kisebbségi véleményének előadója FODOR TAMÁS, a kisebbségi álláspont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hete kben a kulturális bizottság kivételes eljárásban több törvényjavaslatot tárgyalt, mind a különböző alapokra vonatkozott, és ezekben az alapokban nagy egyetértés mutatkozott a végeredményt illetően a különböző politikai pártok között. Ez az első olyan, alap ra vonatkozó törvényjavaslat, ahol ez az egyetértés nem érhető tetten. A három ellenzéki párt nemmel fog szavazni ennél a törvényjavaslatnál, és néhány szót erről szeretnék szólni. Nyilvánvaló, hogy képviselőtársaim majd meg fogják indokolni az egyes párto k részéről a szavazatukat. Néhány szót talán a körülményekről, amit Zsigmond Attila úgy jellemzett, hogy az idő szorításában zajlott a bizottság munkája. Én azt tudnám mondani, hogy komolytalan körülmények között zajlott. Szinte törvényhozási barkácsműhely volt az, amit műveltünk, és most már nem ez az első eset. Az eddigi alapoknál is, ahol aztán végül megegyezés mutatkozik, egyszerűen törvényhozási barkácsműhelyre kell szorítkozzam, amikor azt mondom - bár szívem szerint mást mondanék - ahogy a bizottságb an ez a munka folyt. Hiszen az alapok, amelyeket a Parlament elé terjesztettek, sem jogilag, sem közgazdaságilag, sem pénzügyileg nem voltak egységes nyelvhasználatúak, egységes szerkezetűek. Tényleg egy "Ki mit tud" zajlott még tegnap késő este is a bizot tság ülésén, ahol a különböző minisztériumok képviselői egymással vitatkoztak, és a képviselők megpróbálták a mondatokat megfogalmazni. Ebből adódtak nagyjából ezek a közös módosító indítványok, amelyek elfedték ezt a barkácsmunkát. A második kérdés, amirő l szólnék, a források kérdése, amelyben különbözően gondolkodunk. Az ellenzéki pártok azt állítják, hogy a nemzeti kulturális alap előző koncepciója - amit képviselőtársaim majd később nyilván bővebben kifejtenek - tartalmazott egy olyan lehetőséget, hogy mint egy kulturális parlament elosztaná azokat a forrásokat, amelyek a kultúra rendelkezésére állnak. Ennek egy része lehetne olyan, mindenki által, a kulturális ágazat résztvevői, szereplői által önkéntesen elfogadott - ahogy ezt Zsigmond Attila mondta - hozzájárulásszerű befizetés, amelynek fejében viszont a kulturális ágazat, a kulturális szakma érvényesítené a maga sajátos érdekeit egy ilyen Parlamentben. Ez az alap messze áll ettől és leglényegesebb forrása ez a bizonyos kulturális járulék, amely ilyen módon nem egységes, mert vannak kivételek, nem egységes, kis rátájú járulék, és ilyen módon sújtja a már amúgy is az áfával sújtott kulturális ágazatot. De még különböző feltételek mellett el is lehetne fogadni egy ilyen rendszert, amelynek egyik forrása ez a járulék, akkor, ha az egész művésztársadalom, az egész kulturális szakma részt venne ennek az elosztásában és a konfliktusokat ebben a bizottságban vívnák meg az egyes ágazatok, az egyes pénzfelhasználók.
