Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
1161 Megadom a szót Becker Pál államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Becker Pál pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója BECKER PÁL, D R. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat - összhangban a társadalombiztosítás fejlesztési koncepciójáról szóló 60/1991es országgyűlési határozattal - az öngondoskodás új, szolidaritáson alapuló intézményét teremti meg, részletesen meghatározva a biztosítópénztárak alapításának, működésének, gazdálkodásának és állami felügyeletének szabályait. Új intézményről beszéltem, holott a pénztáraknak több mint száz éves hazai és nemzetközi múltja van. A hazai fejlődés megszakadt, de a nyugati kultúrákban a szociális biztonság általános rendszerén belül folyamatos maradt. E tapasztalatokra építve mégsem egyszerűen a pénztárrendszer feltámasztásáról van szó, hanem egy olyan korszerű jogintézmény sajátos gazdálkodószervezetének megteremtéséről, amely az újjáformálódó, kötelező társadalombiztosítás és a modern üzleti biztosítás mellett, azok elemeit ötvözve és azokhoz szorosan kapcsolódva a szociális biztonság harmadik fo ntos pillérét jelentheti. A pénztárak létrejöttével a hazai pénz- és tőkepiac fejlődése is új lendületet kaphat, hiszen a nyugdíjpénztárak megjelenésével olyan új intézményi befektetői kör lép a színre, amelynek szerepe a fejlett piacgazdaságokban jelentős , olykor meghatározó. A törvényjavaslat átfogó szabályozását adja annak az új, a nemzetközi szóhasználat szerint úgynevezett harmadik szektorbeli intézményrendszernek. A törvényjavaslat elején megfogalmazott fogalmak, működési alapelvek - úgy gondolom - se gítik áttekinteni a rendszer lényegi kérdéseit. Ezek közül is szeretném kiemelni a társadalombiztosítási ellátásokat, illetve a munkanélküliek ellátásait kiegészítő pénztár fogalmát és a kötelező társadalombiztosítás ellátásait külön törvényi felhatalmazás sal, a kötelező társadalombiztosítás ellátásait átvállaló, úgynevezett elismert pénztár fogalmát. Teszem ezt azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy maga a törvény csak a kiegészítő pénztárak létrehozására ad lehetőséget. Az elismert pénztár feltétele iről - a jelen törvényjavaslatnak megfelelően - külön törvényben kell rendelkezni. Ez a külön törvény a társadalombiztosítási törvény, amelytől majd az elismert pénztárak átvállalhatnak feladatokat. A törvényjavaslat azért definiálja az elismert pénztáraka t, hogy a társadalombiztosítás hosszabb távú fejlődése során a gondolkodásban jelen legyen a decentralizálás lehetősége oly módon, hogy a kötelező társadalombiztosítás szolidaritási elvét nem sérti, viszont hatékonyabb megoldást eredményez. A törvényjavasl at első három fejezete a három pénztártípus, a nyugdíj, az önsegélyező és az egészségpénztárakra érvényes közös szabályokat fogalmazza meg, amelyek magukban foglalják az alapítás feltételeit, a pénztárak szervezetét, a működési és gazdálkodási szabályokat , a pénztárak egyesülésére, megszüntetésére és felszámolására vonatkozó előírásokat. Külön fejezet tartalmazza az egyes pénztártípusok speciális szabályait. A rendelkezések kitérnek arra, hogy a pénztárak közös érdekképviseleti szervet, pénztárszövetséget hozhatnak létre, s törvényes lehetőség van arra is, hogy a pénztárak, fizetőképességük biztosítására, garanciaalapot képezhessenek. Végül a tervezet szól a pénztárfelügyelet jogállásáról és hatásköréről, a pénztártevékenység engedélyezéséről és az eljárás i szabályokról. Tisztelt képviselőtársaim! A kölcsönös önsegélyezés iránti társadalmi igények jelenlétét mutatja, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az önigazgatáson és öngondoskodáson alapuló társadalmi önszerveződések száma.
