Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A nemzeti sportalapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - GYARMATI DEZSŐ (MDF)
1116 körü lbelül 300 millióról van szó, biztos forrásról, ezt ha szétosztanák 11000 iskola között, nem sok maradna egynekegynek. Ezt is elvetették. De azt én jegyzem meg, hogy a diáksportkörök révén azért az iskolák nincsenek teljesen kizárva ebből a támogatásból. A másik vitás kérdés érdekes módon elméleti volt. Fölmerült az, hogy ne sportalap legyen, hanem nemzeti testnevelési alap legyen. És az indoklásban az előterjesztő úgy indokolt, hogy a testnevelés terjedelme, fogalom terjedelme alá tartozik a sport. Ennek következtében konzekvensen javítsuk ki mindenütt azt, hogy sport helyett testnevelés. Sajnálom, hogy nem volt ott az előterjesztő, mert akkor lefolytathattunk volna egy rövid vitát. Itt csak annyit jegyzek meg, amiért elvetette a bizottság ezt a javaslatot , hogy ez nem elméleti kérdés. Ez gyakorlati kérdés. A testnevelés és a sport a történelmi fejlődés során párhuzamosan fejlődött mint kategória. Országos Testnevelési és Sporthivatal, testnevelési és sportkoncepció, és egy sor kitétel mutatja, hogy ezek eg ymástól függetlenek. Ha igen, inkább a sport kerül előtérbe; Sporthochschule például, ilyen iskolák, vagy a testneveléselmélet helyett a német területen sportpedagógiát tanítanak, tehát a testnevelés inkább háttérben van ilyen szempontból. De itt vannak n álam a lexikonok, nem akarom felsorolni, ki is másoltam belőlük néhány fogalmat, ezek mind egyértelműen jelzik ezt. Még csak annyit, hogy a szerencsejátéktörvény előterjesztésénél tapasztaltam egy nagyon okos, előremutató dolgot. A végén szómagyarázatot a dott a törvény, ahol megmagyarázta azokat a szakfogalmakat, amelyeket egyértelműen kell értenünk. Itt sem ártott volna nyolctíz fogalomnak az ismertetése. A harmadik vitapont a Sporttanács jogosítványai körül merült föl. Az egyik javaslat szerint a tanács döntsön a pályázatok felett, és a miniszter rendelkezzen. A másik: a tanács maga válassza meg a saját elnökét a törvényi kijelölés helyett. És a harmadik: a tanács tevékenysége kapjon nyilvánosságot. Míg az első kettőt a bizottság elvetette, a harmadikat megszavazta, a nyilvánosságot, jóllehet az előterjesztő nem járult hozzá, vagy legalábbis nem tartotta jónak. Ezt majd a képviselők eldöntik a szavazásnál. Végül itt kénytelen vagyok megmondani azt, hogy a tanács összetételében a civil szerveződések túlnyo mó súlyt kaptak ennél az alapnál. Összehasonlítottam az összes alappal. Míg például a központi ifjúsági alapnál az eredeti előterjesztés szerint minden tag valamelyik miniszter vagy minisztérium képviselője, itt nyolc civil szerveződéssel áll szemben három kormány, illetve állami képviselő. Ilyen szempontból ezt jónak tartom. Végül egy sztereotippel fejezném be, de tartalmilag nem sztereotip: érdemi, építő vita volt a bizottságban, és ezt a bizottság elnöke a végén így foglalta össze. Köszönöm szépen. (Szó rványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok álláspontjával ismerkedhetünk meg. Elsőként a Magyar Demokrata Fórum részéről Gyarmati Dezső kíván felszólalni. (16.40) Felszólaló: Gyarmati Dezső az MDFképvi selőcsoport nevében GYARMATI DEZSŐ (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Részese voltam a magyar sport múltjának, ha alakításába nem is tudtam beleszólni. Átéltem az élsport jó és rossz időszakait egyaránt. Ma már nem vagyok abban a helyzetben, hogy a sportsikereket magam érjem el, de megadatott, hogy megtegyem a tőlem telhetőt az egyetemes sport megújításáért. Igaza van annak, aki sportéletünk múltbéli viszszásságait bírálja. Igaza van annak is, aki azt követeli, hogy újítsuk meg sportéletünket. De n agyot hibáznánk mindannyian, ha nem bízva a sport megújuló képességében, úgy szüntetnénk meg a múlt hibáit, hogy közben lehetetlenné tennénk
