Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 17. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - A kárpótlásijegy-ígérvényről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1086 Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnö k Úr. A Glattfelder Béla által előterjesztett önálló képviselői indítványra egyáltalán szükség vane akkor, ha a korábban meghozott törvényeink jól működnek, és az ennek végrehajtására hivatott szervek magas szinten ellátják a munkájukat? Akkor, úgy gondol om, nincs. Nincs, mert a kárpótlási törvényben világosan megfogalmazásra került, hogy a privatizációban az állami tulajdonú vagyon lebontásából a mezőgazdaság vonatkozásában az élelmiszer- és feldolgozóiparból legalább 20%ot a kárpótlási jeggyel rendelkez ő termelőknek kell juttatni. Tehát legalább 20%ot! Ezt meghoztuk, csak azóta vajmi kevés történt a gyakorlatban, ugyanis a kárpótlási jegyek nem kerültek kiadásra, a földárveréseknek még az 5%át sem bonyolították le. Így azok a szövetkezetek, amelyek a k árpótlási földalapot megképezték, legjobb esetben kárpótlási jegyhez 1994ben jutnak hozzá olyan mértékben, hogy a feldolgozóipar privatizációjában a törvény adta lehetőségeik szerint ezzel élni tudjanak. Ez itt a nagy probléma! Ezért volt kénytelen - és m ost már századszor - az ellenzék különböző olyan törvénymódosító javaslatokat előterjeszteni, amelyek a korábban meghozott törvényeink működőképességét lennének hivatottak kikényszeríteni. Hát ez a mi dolgunk? Nem ez a mi dolgunk. Ez a Kormány dolga lenne, hogy a saját hivatali szervein keresztül a meghozott törvények végrehajtásának érvényt szerezzen, ha másképpen nem, akkor a hivatali apparátus újraszervezésével, átalakításával, bővítésével. Március 12én hozott egy igazgatótanácsi határozatot az Állami V agyonügynökség, hogy ezeket az igényeket, amelyek a szövetkezetek részéről az elkülönített kárpótlási földalap terhére megjelennek, az Állami Vagyonügynökség el fogja ismerni, és az élelmiszeripar privatizációjánál ez egy olyan játéklehetőséget biztosít, a mely a tulajdonszerzést megkönnyíti. Március 12én, akkor, amikor Glattfelder Béla javaslatának már az első tárgyalása megtörtént. Ezzel szemben előtte két héttel a mezőgazdasági bizottság ülésén olyan tájékoztatást kaptunk, miszerint ez az ügy nem ügy, az Állami Vagyonügynökség erre már megfelelő határozatot hozott, és a végrehajtás ennek folyamán szépen sorban majd úgy fog történni, ahogy ezt a nagykönyvben annak idején megírtuk. Hát kérem szépen, szükség vane akkor egy törvényi kikényszerítésre, ha korá bbi információinkkal ellentétes gyakorlati tapasztalatokkal állunk itt minden nap szemben? Sajnos igen, sajnos szükség van. Tehát ezért kell ezt meglépnünk. Szomorú ez a dolog, de a technikai megvalósítás, amelyről talán vitatkozhatunk - mert az elvvel val amennyien egyetértünk , mennyire bonyolult, mennyire végrehajtható. Úgy gondolom, nem innen kellene megközelíteni a dolgokat. Onnan kellene megközelíteni a dolgokat, hogy nekünk az lenne a feladatunk, hogy a tulajdonviszonyokat ebben az évben vagy legaláb bis a mi mandátumunk alatt a mezőgazdaság terén úgy rendezzük, hogy a termelő, a feldolgozó és az értékesítő lehetőség szerint tulajdonrészt szerezhessen egy bizonyos vertikumon belül, hogy ezzel bizonyos árletörő hatást, és az ésszerű gazdálkodás követelm ényeinek megfelelő célt el tudjuk érni. Ehhez kellene nekünk a segítséget úgy megadni a gazdálkodók felé, hogy élni tudjanak vele. Zsiros Géza úr említette, hogy bizony ez nem elég garancia, hogy el van különítve a kárpótlási földalap, és ez legalább 500 f orint/aranykorona értékben a jegyígérvényben megjelenik. Szerintem ez kellő garancia, azért is, mert nyilvánvalóan ha egy kárpótlásijegyígérvény alapján egy mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonrészhez jut az állami privatizációban, akkor ez a földje már legalább 500 forint/aranykorona értékben elkelt, eltűnt. Ez már nem az övé. Ha ez majd nem megy át az árverésen, és nem viszik el valamennyit, akkor ennek a tulajdonjoga természetesen az Állami Vagyonügynökséget illeti meg 500 forint/aranykorona értékb en. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem zárja ki, hogy esetleg többért ne tudná értékesíteni. Azt mondja az elnök úr, és van is benne logika, hogy kérem, akkor adjuk ingyenes használatba ezeket a földeket, tehát szüntessük meg a rendelkezési jogát a termelősz övetkezetnek, és csak abban az időpontban adjuk át a kárpótlásijegyígérvényt. Igen, az ingyenes használat egy kényszerintézkedés, mint tudjuk. Egy ilyen - most visszatérve arra, amit a mondókám elején
