Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 17. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
1074 A birtokmaximálás szintén nem ennek a törvénynek a témája. A Kisgazdapárt adja a földművelésügyi minisztert, tudni kell, hogy a Földművelésügyi Minisztériumban a f öldtörvény előkészületben van, és a birtokmaximálás kizárólag ennek a törvénynek a témája, és ide ezt nem lehet behozni. (11.10) Természetesen problémák vannak ezzel a törvényjavaslattal, a módosító indítvá nyainkat meg fogjuk tenni rövid időn belül, ugyanis az a kitétel, miszerint a bérbeadás kizáró ok, rendkívül nehezen lesz ellenőrizhető, úgyhogy ezt javaslom kivenni belőle, mert ebből bonyodalmak származnak. Ugyancsak kezelnünk kell azt a kérdést, bár kev és embert érint, aki már kifizette a kiméretési költséget, hogy velük mi történik. Szerintem őnekik ezt a költséget ugyanúgy meg kell téríteni, mint a többieknek, ugyanis jószándékúak voltak, nem az ő hibájukból történt a kizáratásuk, ha ez a törvény elfog adásra kerül. Úgyhogy javaslom, gyorsan vitassuk meg ezt a törvényt, a Demokrata Fórum nem fogja akadályozni a törvény átmenetelét, ugyanis a célunk, hogy megoldjuk a kérdést, nem hogy beszéljünk róla. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszön öm. Megadom a szót Juhász Pál képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Természetesen a törvényjavaslatot támogatjuk, de amiért fontos volt szólnom, az az, mert Lajos bátyánk emlék ezetzavara itt félreértésekre vezet. Igaziból már a tavaly előtti költségvetési vitának nagyon keményen tárgya volt ez a kérdés, az a kérdés, hogy akik kiválnak a szövetkezetből, és tartósan maguk akarnak gazdálkodni, ne kerüljenek hátrányba azokkal szembe n, akik kárpótlás révén szereznek földet. Akkor az ellenzéki pártok támogatták nagyon erősen, hogy egyforma legyen a megítélés, és a Kisgazdapárt ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen egyforma a kárpótoltak és a részaránytulajdonosok megítélése. A Kisgazdapá rt ragaszkodott ahhoz, hogy nehogy az a másfél milliárd forint, ami a költségvetésben van, ne legyen elég, ezért a szövetkezetből kiváló gazdálkodóknak a földkimérés ne legyen fizetve, hogy elég legyen a pénz a kárpótoltaknak. Így történt, Lajos bácsi! Teh át nem arról van szó, hogy egy kisgazda javaslatot fogadunk most el, hanem a Kisgazdapárt is belátta, hogy fölösleges volt túlizgulnia a dolgot annak idején. (Derültség, taps az SZDSZ soraiból.) Visszatérve a dolog tartalmára. Végül is annak az izgulásnak volt alapja, tehát én meg tudom érteni, hogy a Kisgazdapárt tavaly, tavalyelőtt, féltvén a költségvetési kereteket, ezt a megkülönböztetést akarta tenni, valóban lehetett attól félni, hogy szétrobbant minden költségvetési keretet, ha a részaránytulajdonos ok ugyanolyan jogokat kapnak. Nyilvánvalóan igaz az előterjesztőknek az az érve, hogy a részaránytulajdonosok közt az önálló gazdálkodásra törekvés sokkal kisebb mértékű, ahogy a kárpótoltak között is sokkal kisebb mértékű, mint ahogy azt feltételezték a különböző erre irányuló törvények beterjesztői. És többékevésbé valószínű, hogy a reális folyamat inkább afelé megy, amit Lajos bácsi kívánatosként adott elő, és ami az eredeti szabaddemokrata program, hogy aki földet használ, az igyekszik magához vonni m indenki másnak a tulajdonát és eszközét, és néhány nagyobb birtokos irányába halad az irány, nem pedig arra, hogy két és fél millió törpe birtokos igaziból gazdálkodjon Magyarországon. De nagyon fontos azt látni, hogyha valamilyen kedvezmény van beépítve e gy rendszerbe, a kedvezmény könnyen - hogy is mondjuk - még ha nem is alaposan, mégis ösztönzővé válhat. Tehát
