Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - A testnevelés és sport megújításának koncepciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalásának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
1045 Tisztelt Ház! Elnök Úr! Köszönöm a szót, ígérem, hogy nagyon rövid leszek, de szükségesnek tartom kinyilvánítani azt, hogy a kereszténydemokrata frakciónak is van véleménye a sportról, és a sport kérdését s ennek a jogi szabályozását igen fontos társadalmi kérdésnek tekinti. Hogy egészen aktuális dologgal szolgáljak, a kezemben tartok egy képes hetilapot, amelyik a következő számára, a március 19i számában Sportdilemmák címmel ezt jelzi előre: "A Kormány nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a nagy múltú és hagyományos sportklubok túléljék e nehéz időszakot, hiszen nem rendezték a sportlétesítmények tulajdonviszonyait, nincs elképzelés az anyagi háttér megteremtésére. Meddig lehet ezzel várni?" - teszi fel a jövő számban a költői kérdést az egyik nagy sportegyesületünk e lnöke. Én is úgy érzem, és úgy gondolom, hogy nem lehet ezzel a kérdéssel tovább várni, de itt a felelősség kölcsönös. Itt nemcsak a Kormánynak és nemcsak a Parlamentnek van felelőssége, hanem a korábbi paternalista állami gondoskodáshoz hozzászokott, pénz ekkel agyontömött nagy egyesületeknek is rá kell ébredniük arra, hogy most már Magyarországon nem lehet állandóan csak a kalapot tartani, hanem meg kell dolgozni azért, hiszen a sport egyik oldalon egy fontos társadalmi kérdés, a másik oldalon szórakoztatá s is, és bizony azoknak a nagy egyesületeknek, amelyek fenn akarják tartani a nagy létesítményeket, a nagy profi minőségi sportot, azoknak saját bevételhez is jutni kellene. Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a címe tartalmazza, meghatározza a f eladatot, a feladat: a megújítás. Valamit várnak, és joggal várnak a törvényhozástól, éspedig át kell lépni egy korábbi állami gyakorlatból a közjót szolgáló, nem beavatkozó állam gyakorlatába. Ennek természetesen az a feltétele, hogy az állami tulajdon he lyébe a magántulajdon lépjen. Látjuk, hogy ez még a gazdaságban sem megy gyorsan és egyértelműen, hát hogy menne ez az átalakulás a sport területén? Nehéz megfelelni annak a kettős követelménynek, hogy az állam lehetőleg ne avatkozzon semmibe, másrészt mié rt nem teszi meg a szükséges konkrét lépéseket? Tudomásul kell venni, hogy nálunk még nincsenek Bernard Tapiek, és nincsenek Agnelli torinói gyárosok, akik a saját profitjuk egy részéből egyesületeket, méghozzá profi és profitot termelő egyesületeket támo gatnának, ezért elengedhetetlen átmenetileg bizonyos állami gondoskodás, amelyeknek anyagi kötelezettség formájában is meg kell nyilvánulni. Ha ez nyilvánvaló, akkor annak is nyilvánvalónak kell lenni, hogy aki az anyagiakat biztosítja, annak legalább a fe lhasználást illetően ellenőrzési joga kell, hogy legyen. Elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a sporttörvény megalkotását csak bizonyos átmeneti problémák megoldása után célszerű megvalósítani. De elodázni nem lehet. Előbbutóbb igenis, szükség van a sport törvényre. De mivel a törvény nem egy rövid átmeneti időszakot, hanem egy hosszabb fejlődési folyamatot lezár, és egy olyan megoldási módot kell, hogy adjon, amit ne kelljen évente esetleg módosítgatni és változtatni, meg kell oldani ennek a bizonyos átmen etnek a problémáit, és utána igenis, szükség van a sporttörvényre. Borzasztó nagyon és kiemelten ügyelni kell azonban ennek az átmenetnek a során arra, hogy a meglévő sportlétesítmények megóvása és fenntartása megoldódjon, különös tekintettel a privatizáci óra is, mert újabbak létrehozása mindig sokkal többe kerül, mint a meglévők megfelelő használata és karbantartása. Az itthoni testnevelés, tehát az iskolai testnevelés fejlesztésére és támogatására azért is szükség van, mert elismerjük annak igazát, hogy m ens sana in corpore sano, azaz ép testben ép lélek, és a felnövekvő ifjúságnak nagyon nagy szüksége van arra, hogy ezt az ép lelket az ép testiséggel is alátámassza. Ezért rendkívüli fontosságúnak tartjuk az iskolai testnevelésnek a fenntartását, államilag történő szabályozását, és igenis, anyagiakban is meg kell, hogy nyilvánuljon ennek a támogatása.
