Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
101 ugyanis a személyi jövedele m alá tartozó kisvállalkozóknak egyéb kiadásként kell elszámolniuk, és ilyen szempontból nem vonható le bevételükből, tehát jövedelemadóalapot képeznek. Ezzel szemben az a támogatás, amelyet ezen eszközök beszerzésére kap a kisvállalkozó, az APEH hivatalo s állásfoglalása szerint jövedelemadóalapot növelő bevételként tartandó nyilván. Ez tehát kérdéseimnek a háttere, és íme a kérdések. Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint is úgy kell értelmezni az APEH állásfoglalását, ahogy azt olvassuk? Ha nem, akkor hogyan , és ha igen, akkor miért? (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter urat, hogy az interpellációra adja meg a választ. (15.00) Dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter válasza KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációra a következő választ fogom adni vagy szeretném adni: A 97/1992. kormányrendelet szerint folyósított munkahelyteremtő támogatás, valamint az önkormányzati támogatás a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozónál valóban adóköteles bevételnek minősül, ennek közgazdasági és jogi indokai a következők: A személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozó az adóévben elért vállalkozói bevétele és a vállalkozói bevétel elérése érdekéb en az adóévben felmerült és igazolt költségeinek a különbözete - mint adóköteles jövedelem - után adózik, tehát: bevétel - költség = adóalap. Ebből következően, ha a kapott támogatás vagy támogatások a céljuknak megfelelő módon kerülnek felhasználásra, teh át ezt a vállalkozó a költségek, tehát például a munkahelyteremtés finanszírozására fordította, akkor e bevételének a jövedelemtartalma nulla lesz, elszámolja bevételként is, kiadásként is. A különbözet annyi, hogy teremtett vele munkahelyet. Tehát nem les z adóköteles ez a jövedelem, nem növeli az adó alapját. Egy példán: ha az egyéni vállalkozó bevétele egymillió forint, és a költsége 700 ezer forint, akkor az adóköteles jövedelme 300 ezer forint. Abban az esetben, ha egy ilyen típusú vagy bármilyen támoga tás címén, amelyik így számolható el, és elég sokfajta ilyen van, kap félmillió forintot, amit adóköteles bevételként kell számba vennie, de ezt munkahelyet teremtő, illetőleg más vállalkozói költségeinek a finanszírozására fordítja, akkor ezzel az összegg el a költségei is megnövelhetők, illetve megnövelendők. Tehát a bevétele másfél millió forint lesz, a költségei 1,2 millió forintot tesznek ki, és az adóköteles jövedelme ugyanúgy 300 ezer forint lesz, minthogyha nem kapott volna ilyen támogatást. De azért itt tessék figyelembe venni azt, hogy egyszer költségvetési, állami vagy önkormányzati pénzből megkapta a támogatást, tehát munkahelyet teremthetett, ezt elszámolhatja költségként, és nyilvánvalóan hosszú távon, 12 éven belül a profitja is növekedni fog, az adóköteles profitja, és az osztozkodás során nem fog rosszul járni. Ha ez a támogatás nem számítana az adóköteles jövedelmek vagy bevételek közé, akkor kétszer kapná meg. Egyszer megkapna egy forintot a költségvetésből, és ha még az adóból is méltóztat na leiratni a képviselő úr, akkor két forintot kapna, kétszer kapná meg ezt a támogatást. A jogi vonatkozások tisztázottak, a személyijövedelemadótörvény szabályozza az erre vonatkozó elszámolási rendet. Szeretném megemlíteni, hogy a Kormány a vállalkozás ok élénkítése érdekében 1993tól az eddig kizárólag amortizáció útján elszámolható beruházási költségeknél jelentős könnyítést javasolt a Parlamentnek, amelyet a Parlament el is fogadott. Az egyéni vállalkozó január 1jétől a gépek, berendezések, felszerel ések és járművek - kivéve természetesen a személygépkocsit - beszerzésére
