Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
95 is, hogy mi történt, hogyan jöttek lé tre ezek a szövetkezetek. De most nem erről van a vita, hanem azokról az értékekről, amelyek esetleg még megmenthetők. Én tehát azt gondolom, hogy ez a hasonlat nagyon rossz, mert itt egy jórészt már elkopott, elértéktelenedett, felélt vagyonról van szó, é s nem azért adnak sok esetben csupán ócskavasat a kiválni szándékozóknak, amit Zsiros Géza mondott, még csak nem is azért, amit Juhász Pál szépen elmondott, hogy az együtt maradók egy bizonyos vagyonkiváláson túl egyszerűen nullára mennek, hanem azért, mer t nem is rendelkeznek mással. Egy végjátékhangulat volt az elmúlt kéthárom évben a szövetkezetekben. Nekem az egyik ilyen választói gyűlésen egy szövetkezeti elnök azt mondta elkeseredésében egy évvel ezelőtt, hogy jobb lett volna azonnal, a választások u tán egy hónappal föloszlatni az összes szövetkezetet… (Dr. Zsiros Géza: Úgy van!) … mert akkor ez a vagyon legalább odakerült volna valakihez, akkor még nem volt enynyire kopott, és bár igaz, hogy néhány ezer ember elharácsolta volna, de ezek legalább mező gazdasági burzsoáként tevékenykedtek volna. Sőt, azt is mondta ez a szövetkezeti elnök, hogy jobb lett volna azt az ezeregynéhányszáz szövetkezeti elnököt azonnal, mindjárt be is csukni Recskre – nem tudta, hogy ez a tábor már le van bontva – , mert ők még azt is szívesebben vállalták volna, hogy kéthárom évig ott elüldögéljenek, mintsem hogy a mezőgazdaság körülöttük leromoljon. Hozzáteszem, hogy ez az elnök szinte sírva mondta, tehát nem hiszem, hogy ezt nem kellene elhinnünk neki. Azt is mondhatnánk, rut injuk van már abban, hogy bűnbakok legyenek – az agrárértelmiségiek – , hiszen a '70es években Biszku elvtársék a fejlett szocializmus nevében – ezt Pünkösti Árpád szépen megírta – kapitalista úton járóknak bélyegezték őket, és sokuk ellen folyt abban az i dőben per, sokukat csukták börtönbe. Végül rátérve a törvényre: ki itt a védtelen, és voltake törvénysértések? Természetesen, nagyon sok sérelem esett az átalakulások során. Először is azt kell mondani, hogy több kategóriát lehet fölállítani: vannak, akik vesztesek – tulajdonképpen, hozzáteszem, nagyon kevés ember kivételével, néhány ezer kivételével a többség valamilyen formában vesztes, mert amit remélt, nem kapja meg. Aki vesztes, az a továbbiakban sértetté válik, és egy MDFes képviselő mondotta el Kis kunmajsán, hogy ezek a törvények keretjellegű törvények voltak – ebben az értelemben igaza volt tegnap Szabó Lajos képviselőtársamnak: ezek forradalmi törvények voltak a mostani, konzervatív forradalom értelmében, de a régi rendhez képest is azok voltak. E zek a törvények ugyanis arra épültek, hogy a lent lévők megegyeznek: egyezségi késztetés volt ezekben a törvényekben. Tehát ha ezeket a törvényeket úgy akarják bárhol is végrehajtani, hogy pontról pontra, szőrözve, alparagrafusonként, félmondatonként elemz ik, és így próbálják a kis vagyonkát eltéríteni, akkor ezeket a törvényeket nem lehet végrehajtani. Voltaképpen az egyetlen esély az volt a törvény valamilyen szintű betartására, hogy itt a felek ezt a megállapodás keretének tekintik. Abban a pillanatban, hogy a megállapodás nem történik meg, vagy a megállapodás a kevesek rovására történik meg, a véd- és dacszövetségben lévő többség részéről, a megállapodásból kimaradtak azonnal sértettként, levélíróként, följelentőként és mindenféle eljáróként szerepelnek, és ez voltaképpen természetes. Hozzáteszem, hogy sokféle törvénysértéssel vagy rugalmas törvényvégrehajtással lehet találkozni a valóságban. Én tudok olyanról is, amikor a helybeli kisgazdák és a bent lévő agrárértelmiség egy része fogott össze, és – úgy, ahogy Juhász Pál képviselő elmondta – a bennmaradók rovására kivitték a vagyon javát, és ott maradt az értéktelen, használhatatlan épületek és egyebek sora a bennmaradóknak, akiknek most már sem munkahelyük, se semmijük. Nagyon sok ilyen eset is van, és l ehetne még sorolni sokféleképp – csak éppen azt nem lehet mondani, hogy itt a szövetkezeti vezetők azok, akik potenciális törvénysértők, a többiek pedig a törvénybetartók vagy a potenciális tudatlanok – ami legalább annyira sértő a parasztember számára. Le galább annyi ember van az összes többi szereplő között, aki, ha tehette, az adott körülmények között, ha úgy tetszik, megsértette a törvényt, vagy ha úgy tetszik, rugalmasan értelmezte az adott keretek között.
