Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 25. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 7. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
697 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit Izsó Mihály képviselőtársam fölvetett: tény – mert a forgatókönyv aszerint készült el. Valamit viszont el kell ehhez mondani. A mezőgazdasági bizottság, amikor tárg yalta ezeket a képviselői indítványokat, nagyon alaposan átnézte azokat, és ami hasznosítható volt egyegy módosító indítványból, azt beépítette a sajátjába. Mert bizony, a képviselői indítványok jelentős része különböző hibákkal küszködött. Nem feltétlenü l tartalmi dologra utalok, hanem olyan hibák voltak bennük, ami miatt nem lehetett támogatni. Szó sincs itt tehát arról, hogy dilettantizmus lenne a képviselők részéről, vagy olyan jellegű dolog, hogy akár az alkotmányügyi bizottság, akár a mezőgazdasági l esöpört volna bárkit vagy bármit – hanem arról van szó, hogy egyegy sarkalatos, lényeges ponthoz rendkívül sok indítvány futott be, és egyegy indítványból igyekeztünk felhasználni, ami abból jó volt, és beépíteni a törvényjavaslatba. Mindenképpen fontosn ak tartottam ezt elmondani, nehogy esetleg valaki úgy értse: itt tényleg valamiféle lobby működik. Olyan értelemben, hál'Istennek, működik lobby, hogy egy nagyon jó konszenzus alakult ki szakmai érvek ismerete alapján, de ezt már korábban, a földrendező bi zottságokkal kapcsolatban is bebizonyította a Ház, bizonyították a szavazati arányok az egyes módosító indítványok kapcsán, hogy az ellenzék is és a koalíció is nagy többséggel támogatta. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm. Következ ik Kőrösi Imre képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Kőrösi Imre (MDF) KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen szűk körben szeretnék az agrárpiaci rendtartás részletes vitájában röviden szólni, mégpedig oly mó don, hogy megdicsérem először a mezőgazdasági bizottságot ezért a nagyon nagy munkáért, és főleg az albizottságot, amely gyakorlatilag a hatpárti, úgynevezett "Agrárklub" módosítójavaslatcsomagja után, nagyon kemény munkával egy viszonylag jó törvényt hoz ott ki. Hogy "viszonylag" jó törvény… Hogy oldjam a saját feszültségemet is, elmondom, hogy amikor én az 5617es számú javaslatot megláttam, komolyan mondom, hogy – nem természetem ugyan – rendőrért kiáltottam, mondván: ez bűncselekmény: annyira rossz. Azt án rájöttem, hogy nem szándékos – csak erre képesek. Ezt viszont a magyar törvények nem büntetik. (Derültség.) De ezt viccesen mondom. Ezek után tehát végeredményben a mostani, mezőgazdasági bizottság által javasolt képviselői módosító indítványokkal följa vított változat már elfogadható, viszonylag jól működtethető. Eljutottunk tehát odáig, hogy körülbelül két évvel ezelőtt a javaslat a Kormány előtt körülbelül ez volt… Mi nagyonnagyon vártuk egyébként az agrárpiaci rendtartást, és minden jelentős döntés g yakorlatilag amiatt volt elutasítva, hogy majd az agrárpiaci rendtartás megoldja. Ez kétségkívül óriási késést szenvedett, és ennek a mezőgazdaság rendkívüli hátrányát szenvedte – mindannyiunk kárára. (19.40) Nagyon röviden. Az agrárpiaci rendtartási törvé nyjavaslat végigköveti a hatpárti módosító javaslatot, és a preambulumtól kezdve jelentős módosításokat vezetett be. Elmondanám: jelentős az is, hogy a rendtartási hivatal – amelyet nagyonnagyon támadtak az előzőekben – végeredményben beépítésre került. L ényegesen jobb lehetne a törvény akkor, hogyha a közvetlenül szabályozott termékek körét a sertéshúsra és a marhahúsra is ki lehetett volna terjeszteni. Mert ma előállt az az állapot – 260 000 tonna behozott sertéshús után – , hogy a magyar költségvetés tám ogatja a dán parasztot. Hát, ez valahol – ha ezt folyamatban nézem – tragédia. Azért lett csak 1994. január elsejétől bevezetve, tervezve a közvetlen szabályozás körébe a sertéshús és a marhahús, mert a földművelésügyi apparátus nem tudta ennek a költségki hatását kiszámolni – ez a bizottsági ülésen elhangzott.
