Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 29. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről szóló törvényjavaslat áltralános vitájának folytatása - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
359 Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottág elnöke, a napirendi pont előadója SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával az Országgyűlés már több ízben foglalkozott; az érintett szervezeteket vagyonukkal való elszámolásra kötelezte. Az elszámolás a legtöbb szervezet esetében már megtörtént, beleértve az t, hogy egyes szervezetek esetében bizonyos dokumentumok pótolhatatlanul elvesztek, vagy soha nem is léteztek – és csak ilyen módon tudtak egyes szervezetek elszámolni. Erre való tekintettel törvényjavaslatunk azt javasolja, hogy ezeknél a szervezeteknél – tehát hangsúlyozom: a szervezetek túlnyomó részénél – a korlátozások megszűnnek, és ezek a szervezetek a továbbiakban ugyanúgy gazdálkodhatnak vagyonukkal, mint más szervezetek. Nem történt meg az elszámolás a DEMISZnél – mint a KISZ utódszervezeténél – és a DEMISZhez tartozó szervezetek egy részénél. Az Országgyűlésnek ez év keretein belül azért kell törvényt hoznia erről a kérdésről, mert ha ezt nem tenné meg, akkor január elsején a korábbi törvény hatályát veszti, amely az elidegenítési korlátozást az összes szervezetre tartalmazza, és így a DEMISZ, illetve annak az el nem számolt szervezetei is gyakorlatilag január elsejétől elidegeníthetnék a náluk lévő vagyontárgyakat, miközben el nem számoltak. A törvényjavaslatunk lényege tehát egyrészt az, hogy e lismeri a többi szervezeteknél az elszámolás tényét, és fölszabadítja őket a korlátozások alól, másrészt az, hogy a DEMISZnél és tagszervezetei egy részénél fönntartja a korlátozásokat, és emellett fölkéri a Kormányt arra, hogy 1993. szeptember 30áig azo n társadalmi szervezetekkel szemben, amelyek vagyonelszámolása nem volt elfogadható, nem volt hitelesíthető, vagy megszűnés miatt vagyonelszámolást nem nyújtottak be, az e törvény 3. §ában meghatározottakon túlmenően – tehát ott, ahol a kérdéses korlátozá sokról van szó – , az 1989. évi II. törvényben foglaltakra is figyelemmel, további szankciókat kezdeményezzen, és tett intézkedéseiről számoljon be az Országgyűlésnek. Ez a törvényjavaslatunk lényege. A vitának a vasárnapi szakaszában, itt Szigethy István k épviselő úr fölvetette, hogy ezek a rendelkezések esetleg ellentétbe kerülhetnek a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvénnyel, amelynek meghozatala folyamatban van, és amelynél hatpárti tárgyalások is történtek. Itt valóban el ég bonyolult jogi kérdésekről van szó, és tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, hogyha nem a költségvetési bizottság, hanem az alkotmányügyi bizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mi tulajdonképpen nem a saját jószántunkból és az alkotmányügyi bizotts ág nagy leterhelésére való tekintettel vállaltuk föl mégis ezt a feladatot, de azt meg szeretném jegyezni, hogy a törvényjavaslatunkat – a képviselői és bizottsági törvényjavaslatoknál meghonosodott szokástól eltérően – mi elküldtük közigazgatási egyezteté sre, egyebek között az Igazságügyi Minisztériumba is, és megnyugtató választ kaptunk az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy a javasolt jogi megoldások megfelelőek. Emellett elküldtük az alkotmányügyi bizottsághoz is, és én úgy látom, és a bizottság is úgy lá tta, hogy a kérdéses ellentmondás – amelynek lehetőségére Szigethy képviselő úr utalt – nem áll fönn. Egyrészt nem áll fönn, másrészt arra is föl szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy itt egy 1993. szeptember 30áig terjedő határidőt szabunk meg, ebben a törvényjavaslatban. Ha az addig terjedő időben a Ház valóban meghozza a kérdéses másik törvényt, a társadalmi szervezetek kezelői jogának a megszüntetéséről, akkor egyrészt abban módosíthatja ezt a törvényt – amelynek a javaslatáról most tárgyalunk – , módosíthatja úgy, hogy az esetleg mégis föllépő összhanghiány megszűnjék, másrészt a kérdéses szeptember 30i határidő csak egy végső határidő a Kormány számára.
