Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - Határozathozatal az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
313 Az így kialakított és a mezőgazdasági bizottság által benyújtott módosító indítv ányokkal – az SZDSZ nevében nyilatkozhatom – összességében egyetértünk, és nem fogjuk megakadályozni, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön. Ezennel bejelentjük, hogy a Juhász Pál és az én nevem alatt fémjelzett módosító indítványokat visszavonjuk a mezőg azdasági bizottság módosító indítványai javára. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Juhász Pál, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, és elnézést kére k a tisztelt Háztól, hogy megint untatom. Itt a módosítások kapcsán szeretném a figyelmét felhívni az ez iránt érdeklődőknek, hogy az derült ki a föld birtokbajuttatási eljárás részletesebb tanulmányozása során, amit már előre is sejteni lehetett, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan egyszerűen nem lehet megoldani. A földtörvényváltoztatási tervezet, amit a Kormány terjesztett be, kerülni is akarta ezt a problémát éppen, mert megoldhatatlan, és a részaránytulajdonok további fenntartását tervezte. Ezzel szembe n – és szemben a Kis Zoltánnal együtt készített javaslatunkkal is – a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részaránytulajdon felszámolásra kerüljön a következő év folyamán, és ehelyett a táblák vagy telekkönyvileg elkülöníthető földrészletek maximum 20 fős közös tulajdona alakuljon ki, mint legnagyobb közös tulajdoni egység. Szeretném mondani, hogy ez az eljárás – párhuzamosan a kárpótlási árverésekkel, s az ott kialakuló földbirtoklási és földtulajdoni eljárásokkal – csak még nyilvánvalóbbá teszi azt a zsákutcát vagy legalábbis vargabetűt, amibe a Parlament önkéntelenül belekergette magát a mezőgazdasági tulajdon rendezése során. Az igazi probléma abból fakad, hogy mintegy másfél millió tulajdonos jött létre körübelül 10 millió tulajdoni dar abra akkor, amikor igazán komoly mezőgazdasági vállalkozásra távlatban sem számíthatunk 3040 ezernél többet. Tehát másik oldalról úgy is fogalmazhatjuk a dolgot, hogy mintegy 300 ezer ember fog dolgozni olyan földtulajdonon – ebbe a 300 ezerbe beleértem a mezőgazdasági szövetkezetek főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozóit, és beleértem a főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozókat is – ; tehát fog dolgozni 300 ezer ember körülbelül 1,2 millió tulajdonosnak körülbelül 78 millió tulajdoni tárgyán. Ebből követk ezően a tulajdon szétmérése lehetetlen viszonyokat teremt a jövendő üzemrendszer és a jövendő földhasználat szempontjából. (20.50) Ma mégse tudunk mást tenni, illetve a Parlament nem tud mást tenni, mint a már megkezdett utat folytatja, és szétméri apró da rabokra a tulajdont, amelyik menthetetlenül ránk fogja kényszeríteni – mint egy földrendezési törvénnyel – , hogy ezeknek az egymás mellé cserélését, a tagosítását lehetővé tegyük. Ugyanis gondoljuk meg azt a helyzetet, hogy ma egy család úgy dönt, hogy főf oglalkozásúként gazdálkodni szeretne. Ehhez mondjuk egy 50100 hektáros birtokot össze is tud hozni baráti köréből, rokonsági rendszeréből. Igen ám, de egy 5060 hektáros birtok várható értéke, a tulajdonosok számának várható értéke egy 5060 hektáros birt oknál körülbelül 30 tulajdonos és körülbelül 60 tulajdoni darab. Most ahhoz, hogy ezt össze tudja hozni egy összefüggő üzembe, ehhez igen nagy mértékű földcserét kell végigjátszani, és ezt az adott törvények keretei között sajnos, nem lehet megoldani. Egye s részleteiben igen, általánosan nem, ha pedig a részleteket megoldjuk, akkor mindazok, akik a megoldásból kiesnek, később még nehezebb helyzetbe jutnak. Ezért nem lehetett támogatni az eredeti beterjesztésnek azt a tendenciáját, hogy amit lehet, ebből a r endezésből most az első
