Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
203 hogy ez az etalon az öregségi minimálnyugdíj. Kétségtelen: lehet ezt is használni. Sokkal szere ncsésebb lett volna azonban, hogyha a létminimumot tekintjük ilyen etalonnak, hiszen ez a szám, ez az adat azt mutatja meg, hogy a család alapvető szükségleteinek kielégítéséhez – a családénak! – milyen jövedelemre van szükség, vagyis azt mutatja meg, hogy egy adott jövedelemből hogyan tud a család megélni, vagy hogyan nem tud megélni. Mivel azonban a törvényen a minimális nyugdíj vonul végig, nyilvánvaló, hogy ehhez kellett nekünk is módosításokat beadni. A törvény hibája az – az imént egy felszólaló már e lmondta, sőt, úgy mondta, hogy támogatja ezt a javaslatot, mi is javasoltuk – , hogy nettó jövedelmet vet össze bruttó jövedelemmel: az öregségi minimálnyugdíj nettó jövedelem, az egy főre jutó családi jövedelmet pedig bruttóból kívánja számolni. Javaslatun k az, hogy teremtsünk ebben a szavazás során egységet, mégpedig úgy, hogy a család egy főre jutó jövedelmét nettó jövedelemként számoljuk ki, és így viszonyítsuk az öregségi minimálnyugdíjhoz. Ugyanebbe a témakörbe tartoznak azon javaslataink is, amelyek a zokat a szolgáltatásokat, ellátásokat kívánják szabályozni, amelyek bizonyos más feltételekhez is kötődnek: ilyen például a tartási kötelezettség. Azt javasoljuk, hogy a család egy főre jutó jövedelmét az után számolják, miután a család már teljesíti tartá si kötelezettségét. Azon már lehet vitatkozni – nekünk is van vitánk – , hogy nem jó dolog az, hogy ezt a fogalmat újra visszahozzuk, hiszen igen sok embert vissza fog tartani az ellátás kérelmétől, hogy tudja: számára ez csak akkor ítélhető meg, hogyha ese tleg rég nem látott, nagyon távol élő családjának a jövedelmi viszonyait is vizsgálják. Különösen sok gondot okozott – nemcsak számunkra, hanem a bizottsági vita során mások számára is – az egyes ellátásokra való jogosultság kritériuma. Ez elsősorban a gye rmeknevelési támogatásoknál jött elő: itt a törvény leír olyan kritériumokat, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Nem teszi lehetővé például pusztán az anyák számára az eredeti előterjesztés a gyermeknevelési támogatás elérését. Indokolatlannak tartjuk a megkülönböztetést: az a véleményünk, hogy a gyermeket ténylegesen nevelő szülő számára kell ezt lehetővé tenni. Nem új dolog ez a magyar szociálpolitikában, hiszen bizonyos esetekben a gyes és a gyed elérhető az apák számára is. Kifejezetten ellenezzük, diszkriminatívnak tartjuk a 270 napos előzetes biztosítási idő fogalmának bevezetését. Nemcsak elvi okokból. Elvi ok az, hogy ez az ellátás nem kötődik biztosítási jogviszonyhoz. A gyakorlati ok pedig az, hogy különösen a legeleset tebb rétegek számára egyszerűen nincs lehetőség arra a mai munkaviszonyok közepette, hogy megszerezzék ezt a 270 napot. Nem lehet azt sem mondani, hogy a társadalombiztosítási törvény majd lehetővé teszi, hogy megvásárolhassa ezt a jogot, hiszen ugyanezen réteg számára elképzelhetetlen, hogy annyit össze tudjon hozni, hogy meg tudja vásárolni ezt a jogot – még akkor sem, hogyha a '75. évi II. törvény módosításában ez már lehetővé válna a minimálbérhez tartozó járulék alapján is. Fontos kérdés a gyermeknevel ési támogatásnál az, amit képviselőtársam az imént már fölvetett, hogy vajon miért három gyereknél kezdődik a jogosultság. Nem tartjuk elfogadhatónak ezt a kitételt sem, hiszen a családok anyagi helyzetét ugyan kétségtelenül nagyon erősen befolyásolja az, hogy mekkora a gyerekszám, de ha gyermeknevelést kívánunk támogatni, akkor nem lehet ilyen módon indokolatlan különbséget tenni attól függően, hogy hányadik gyermekről van szó. Fontosnak tartjuk e tekintetben a méltányosság kérdését: minden ilyen ellátásná l szükség van arra, hogy valakinek legyen joga méltányosságot gyakorolni. Eddig a dolog rendben van. Mi azonban azt tartjuk, hogy mivel az önkormányzat ítéli meg ezt az ellátást, mivel az önkormányzat fizeti ezt az ellátást, mivel az önkormányzat ismeri a kérelmező körülményeit legjobban, az önkormányzatnak – adott esetben, javaslatunk szerint a jegyzőnek – lehessen, legyen nagyobb joga, legyen több beleszólása a méltányosság odaítélésében vagy oda nem ítélésében. Egy következő csomagja módosító indítványai nknak a közgyógyellátást érinti. Itt, a Házban már többször volt erről szó, vita is volt róla, interpelláció is elhangzott ezzel kapcsolatban. A képviselők
