Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SÁPI JÓZSEF (MDF)
198 Megkérdezem az oktatási bizottság tisztségviselőit, kívánnake előadót állítani. – Nem. Akk or rátérünk a felszólalásokra. Elsőként – az előre jelentkezettek közül – Sápi Józsefnek, a Magyar Demokrata Fórum részéről adom meg a szót. Felszólaló: Sápi József (MDF) SÁPI JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális igazgatásról szóló tö rvényjavaslat általános vitájában Tóth Sándor képviselőtársam részletesen kifejtette a véleményét, amelyhez nagyon közel áll az enyém is, ezért akkor én a felszólalástól elálltam, hogy ne terheljem a Házat felesleges szószaporítással. Most a részletes vitá ban azonban a törvényjavaslat egy terjedelmében kis részéhez szeretnék hozzászólni; ez viszont hatásában annál nagyobb. (10.30) Miről is van szó? A törvényjavaslatban egy új intézményt, a gyermeknevelési támogatást kívánjuk bevezetni. Magával a gondolattal teljes mértékben egyetértek, és nemcsak azért, mert annak idején a választási kampányban hangsúlyoztuk, hogy támogatni kívánjuk – akkori szóhasználattal élve – a főállású anyaságot, hanem valóban a gondolatisággal értek egyet. Viszont a törvényjavaslatban megjelenő formában nem tudom elfogadni. Hiszen a feltételek számomra elfogadhatatlan kitételekhez kötik a gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot. Melyek ezek? A támogatást igénylőnek 270 nap nyugdíjszerzésre jogosító munkaidő vel kell rendelkeznie. A feltételrendszernek ezzel a részével talán egyet lehet érteni. További kitétel: három vagy több kiskorú gyermek nevelése a családban, és a legkisebb korú gyermek ne legyen idősebb, mint tízéves, de töltse be a három évet. A család egy főre jutó jövedelme nem haladhatja meg a mindenkori minimálnyugdíj összegének a kétszeresét. Ha ezen feltételek együttesen teljesülnek, akkor az anya igényelheti a gyermeknevelési támogatást, és a mindenkori minimálnyugdíj összegének megfelelő havi ren dszeres pénzsegélyben részesül, és a gyermeknevelési támogatáson töltött idő munkaidőnek számít. Ez egy sor kérdést vetett fel bennem, ezekből csak néhányat szeretnék megosztani. Miért minősül másként azonos gyermekszám mellett egy családban a gyermeknevel és, ha a jövedelmi viszonyok egy meghatározott szint fölött vannak? Mivel indokolható a jövedelemszint meghatározása és az ebből eredő diszkrimináció? A gyermeknevelés munkaviszonynak való elismerése nem eredhet a jövedelem nagyságának mértékéből. Az sem e lfogadható számomra, hogy ismét egy olyan rendszer lép életbe, mely negatívan diszkriminálja a magyarországi legáltalánosabb családmodellt, az egy- és kétgyermekes családokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermekek születésének a növekedését magam is kív ánatos dolognak tartom. Én is nagyon szeretném, ha a demográfiai hullámvölgyből mielőbb kikerülnénk, és nem egy elöregedő társadalom folyamatának lennénk a szemtanúi. De véleményem szerint éppen elég motiváló tényező és motiváló eszközrendszer áll ma is re ndelkezésünkre. Hogy néhányat említsek ezek közül! Differenciált családipótléktámogatás, illetve folyósítás; differenciált térítésidíjmegállapítások; a személyi jövedelemadóból való gyermekkedvezmény leírása, és a differenciált lakásépítési támogatásokn ál is meglehetősen nagy figyelemmel fordultunk a nagycsaládosok felé. Ha ezen rendszerek nem szolgálják Magyarország népesedését, meggyőződésem, hogy a jelen formában beterjesztett új intézmény, a gyermeknevelési támogatás nem fogja átsegíteni társadalmunk at a demográfiai hullámvölgyön. Hiszen a támogatás havi összege a javaslat szerint és a mai szabályozást figyelembe véve nem több, mint ötezernégyszáz forint. Ez a juttatás pedig semmilyen szociális problémát nem old meg, de a gyermekvállalásra sem motivá l. Talán éppen az a baj, hogy támogatási rendszerünk ennyire elaprózódott, sok szálon futó – mint már említettem – , indokolatlanul és túlzottan a nagycsaládosokra koncentrál.
