Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
184 Az 1. §nál, ami a különkülön vagy csoportonként történő árverezést írja elő konkrétan – teljesen igaza van, de ez a törvényben jelenleg is így van szabályozva, és hogy ha ezt megszegik, és amit csoportonként bocsátottak árverésre, az árverésen mégis különkülön teszik meg, az bizony jogellenes, és azzal szemben nyugodtan lehet bírósági utat igénybe venni most is, illetve a jövőben is és a múltban is lehetett volna. Ezt a problémát talán úgy lehetett volna a legcélszerűbben és ésszerűen kezelni, ha az ilyen árverésekre egy közjegyzőt is kivisznek, aki a közgyűlési jegyzőkönyvben és az árverésen foglaltakat össze tudja hasonlítani, mert a közgyűlési megállapítás mindig a jo ghatályos, azt kell alapdokumentumnak tekinteni. Ha ott úgy állapodnak meg, hogy bizonyos vagyontárgyak csoportonként kerülhetnek árverésre, azt az árverésen nem lehet szétbontani és egyénileg szétszedni. Ezt én mondom mint jogász. Hogy ennek körülbelül mi a valóságtartalma és hogy valósul meg, az egy más kérdés, de a törvényben erre nézve egyértelmű utalások vannak. Még egyszer ugyanarra a problémára jutunk vissza, amit itt most már két hete állandóan körbejárunk, hogy van egy törvény, amit vagy nem akarna k vagy nem tudnak végrehajtani, és annak a végrehajthatóságát mi törvénymódosításokkal, illetve külön törvényekkel akarjuk kikényszeríteni, ahelyett, hogy azt az apparátust szorítanánk rá, amely a törvény végrehajtására hivatott. Amiben nem tudok egyetérte ni az előterjesztővel: a vagyonárverésen, a vagyonrészek árverésén egy szűk kört privilegizál, a kiválni szándékozókat, és az üzletrésztulajdonosokat kihagyja a módosítás során, azokat a tagokat, akik ott vannak a szövetkezetben. Miért kerül sor árverésre ? Azért kerül sor árverésre, mert a vagyonmegosztáson nem tudtak békésen túlesni. Nem tudták eldönteni, hogy kihez kerüljön az x vagyontárgy, mert nyilván ez a közösség is igényt tartott rá, meg egy újabb: a kiválni szándékozók közössége is, és a kettő köz ötti érdekellentét vezet ahhoz a törvényi metodikához, hogy árverést kell létrehozni. De az árverésnek épp az a lényege – és az a tartalma – , hogy pró és kontra mérettessenek meg. Ha én kizárom azt a kört, amelyik nem akarta odaadni, mert neki is szüksége van rá, és csak azoknak teszem oda, akik nem tudták árveréssel megszerezni, akkor miért van a árverés, akkor mi szükség van rá, nincs szükség rá. Akkor ők most törvényi felhatalmazottság alapján kiviszik, és már megkülönböztettük a tagoknak és az üzletrésztulajdonosoknak egy körét, akik gyakorlatilag egy versenyszűkítéssel kerülnek tulajdonhoz, azok hátrányára, akik a döntésnek megfelelően ebben az árverésben már nem vehetnek részt, mert történetesen a bentmaradó szövetkezeti tagok többségét jelentették. É n voltam bátor indítványozni egy napirendi ponttal korábban, hogy az Igazságügyi Minisztérium e vonatkozásban itt is mondjon szakvéleményt. Az államtitkár úr most nem tartotta ezt időszerűnek és célszerűnek, nem tudom, hogy miért, mert ha van ilyen álláspo ntja, akkor jó lett volna, ha most elmondja, mert a vita talán csak parttalanul fog továbbfolyni. A 2. §, amely azt mondja, hogyha eredménytelen egy árverési metodika, illetve nem azok nyerik meg, akik ebben érintettek: a kiválni szándékozók, akkor egy úja bb vagyonmegosztást kell kezdeményezni. Evidens, hogy kell, evidens, hogy kell, mert ha ki akar valaki szállni a közös játékból, akkor az csak vagyonnal szállhat ki. És ha az árverésen nem tudta megszerezni ezt a vagyont, akkor további alanyi joga fennáll az újabb vagyonkivitelre, tehát egy olyan alkupozíció beindítására, amely esetleg más vagyontárgy megszerzésére irányul. Ez természetes, ez benne van a törvényben most is. Az indoklásban a képviselő úr ezt hozza is, nagyon helyesen, hogy itt is törvénysért ések vannak, ha nem írnak elő újabb árverést. Meg kell csinálni – meg kell csinálni, elő kell írni, mert ezt a jelenleg hatályos törvény is így szabályozza le. Glattfelder Béla barátom tett ehhez egy módosító indítványt, amelyben részleteiben leszabályozza az eljárás menetét, és odateszi, hogy 30 napon belül bírósági eljárásnak is helye van, ha az újabb árverés nem lenne eredményes. Bírósági útról most is beszélhetünk, csak sokan nem tudják. Nagyon sok kiválni szándékozó ember jön hozzám, akik nem sokan van nak, 8an, 10en: mehetünk az árverésre. Mondom, bátyám, oszt menynyi az összvagyon, amit ki akarnak vinni? Azt mondja, hárommillió forint. Mennyi a szövetkezet vagyona? 450valahány millió forint. Kedves jó uram! El kell olvasni a törvényt – és el
