Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
181 és a rendelkezésükre álló jegyek is mindig többséget alkotnak. Ezt sokan elvben próbálják vitatni, és megpróbálják a gyakorlatban is. Hiszen a Föl dművelésügyi Minisztériumnak az alkotmányügyi bizottságban jelen lévő képviselője azt mondta, hogy ilyenre nem tud példát, ahol emiatt nem tudtak kilépni. Én csak azt tudom mondani, hogy én meg ellenpéldával nem találkoztam. Azt hiszem, elég nagy a különbs ég a kettőnk ismeretanyaga között. Ő nem találkozott olyannal, ahol ez volt az akadály, én pedig nem találkoztam olyannal, ahol ez nem akadályozta volna meg a kiválást. Nagyon nagy különbség. Egyszerűen megoldhatatlan. És miről van szó? Arról van szó, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény joghézagai tálcán kínálják azt, hogy rálicitáljanak a visszamaradók. A másik nagyon lényeges pontja a törvénymódosító javaslatomnak, hogy a közgyűlés kétharmados többséggel a vagyoncsoportokat kialakította. Akárhogy próbálj a jogilag értelmezni valaki a törvényt, nem talál rá utalást, még akkor sem, ha belemagyarázzuk, hogy jogalkotói szándék. Hát a jogalkotói szándék megvolt, de az úgy elbújt ebben a törvényben, hogy azt ebben nem lehet megtalálni. Mégpedig azt a szándékot, hogy a vagyoncsoportok, amiket kijelöltek a közgyűlésen, és nem tudtak megegyezni, és nem tudott kiválni az illető faluközösség, akkor az árverésen erre a vagyoncsoportra licitálhassanak. Ilyenkor mindig egyenként külön kerültek árverésre. És ez is megint minden téeszben így történt. Külön kerültek árverésre az egyes vagyontárgyak, ami önmagában megakadályozta azt, hogy egyegy ilyen csoport vagy faluközösség, amelyek már konkrét, sokszor gazdasági tervekkel rendelkeztek vagy rendelkeznek a mai napig is, ho gy hogy fognak gazdálkodni egy falu keretében, kisebb falu keretében. Egyszerűen lehetetlenné vált, hogy annak a vagyoncsoportnak a kivitele megvalósuljon az árverésen, azon egyszerű oknál fogva, mert ide már nem azok a vagyontárgyak kerültek. (20.40) Tehát a második lényeges momentuma a módosító indítványomnak az, hogy igenis tessék azt a vagyoncsoportot árverésre bocsátani, amiről a közgyűlésen kétharmaddal megegyeztek, de nem tudtak megegyezni azzal, hogy a kiválók kivigyék. És végül a harmad ik, amit azt hiszem, igazol Glattfelder képviselőtársamnak az enyémhez benyújtott módosító javaslata, önmagáért beszél az ő módosító javaslata, mert az is elismeri világosan és egyértelműen, hogy a törvény nem biztosítja a meghiúsult, sikertelen, közgyűlés i határozattal ki nem váló, árverésen nem sikerült kiválás lehetőségét a továbbiakban ismételten biztosítani. Itt van, világosan, egyértelműen, csak egy nagyon sajnálatos második pontot betett Glattfelder képviselőtársam, a bírósági megoldást, aminek a rés zleteibe nem akarok belemenni most a fölvezető előadásomban, mert nem járható út, nagyon sok okból nem járható út. De azt egyértelműen bizonyítja ez a módosító indítvány is, hogy ő is látja, az ismételt vagyonmegosztó közgyűlési határozatot, illetve az ism ételt árverést biztosítani kell, mert különben a törvény alapvető jogalkotói szándéka nem érvényesül, ami a kiválást célozza. Ezek voltak azok a pontok, amikre a módosító javaslatomat beadtam, és én azt is tudom, és most nem akarok ismét kitérni arra, hogy milyen okok miatt vagyunk december 21én ebben a stádiumban, de Zsiros képviselőtársam módosító javaslata Cséfalvayéhoz, amely a határidő három hónapos kitolását célozza, úgy érzem, azzal együtt szinkronban van értelme annak, hogy ezt a módosító törvényja vaslatot elfogadja a Parlament. Én úgy érzem, végighallgatva az ellenzéki képviselők valamennyi hozzászólását, hogy egy grammot sem sérti az ő elképzeléseiket az, ha ezek a módosító indítványok bekerülnek, és ha ezzel elősegítjük ilyen kis, piacképesebb, p iackomfortabb szövetkezetek létrehozását, nagyon is beleillik abba a képbe, amiket ők előadtak, akár Zsiros képviselőtársam törvényjavaslatával kapcsolatban, akár uram bocsá', az ellenőrzés kapcsán. És akkor csak egy mondattal utalva arra a nagy polémiára, hogy itt most miről van szó, hogy a törvényben vannak ezek a hiányosságok, vagy pedig az ellenőrzés lenne fontos, mert nem hajtják végre, meg a szövetkezetek törvényszegők voltak; most az egyszer kivételesen megint csak az ellenzéket kell megvédenem, mert azért nem olyan dömpingszerűek voltak azok a visszaélések. Nem
