Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (7195-ös szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
170 kidolgozatlan – amiben viszont ismét az államtitkár úrna k van igaza – , hogy ez a törvény tulajdonképpen ha most rögtön elfogadnánk, és azonnal kihirdetnénk, akkor is csak kilenc napig lenne hatályban. Mind a 67. évi III. törvény, mind pedig a 71. évi III. törvény – amelyeket a képviselő úr módosítani szándékozi k – jövő év január 1jéig van csupán hatályban, és utána hatályát veszti. Nem hiszem, hogy erre a kilenc napra érdemes lenne ezeket a jogszabályokat módosítani – valószínűleg ki sem tudnák addig hirdetni, mielőtt hatályát veszítené. Az 1. §ban írt módosít ása, azt hiszem, hosszabb vitát igényel, méghozzá azért, mert a képviselő úr a javaslatához fűzött indoklásban nyomós érveket sorakoztat ugyan föl – amelyeket én méltányolok, de nem tudok velük egyetérteni – , de én szeretném ezeket az érveket, csupán azért , hogy bizonyos elvi kérdésekben egyetértés alakuljon ki a Házban, sorra megcáfolni. Először is: a képviselő úr azt írja, hogy a szövetkezetekről szóló törvények nem teszik lehetővé az üzletrészek kiadását a kívülállók számára – ami téves, hiszen a szövetk ezeti törvény erre vonatkozó tiltást nem tartalmaz, csupáncsak nem teszi kötelezővé, hogy a kívülállók az üzletrészeikkel szemben megkapják a szövetkezeti vagyon egy bizonyos részét természetben. Lehetővé teszi tehát az üzletrész természetbeni kiadását, cs ak nem teszi kötelezővé – amenynyiben a közgyűlés úgy dönt, hogy kiadja az üzletrészeket, erre megvan a joga. Egy másik állítása szerint a törvény – mármint az átmeneti törvény – diszkriminálná a kívülálló tulajdonosokat, hiszen a kívülálló tulajdonosoknak az átmenet időszakában nem volt lehetőségük kiválásra, feltéve, hogyha meg tudtak állapodni, és nem került sor árverésre. Ez téves, hiszen a diszkriminációt nem az átmeneti törvény hozta létre. Nincs ilyen diszkrimináció. Akkor beszélhetnénk diszkrimináci óról, hogyha a kívülálló tulajdonosok és a tagok korábban azonos jogokkal rendelkeztek volna. A kívülálló tulajdonosok és a tagok közötti különbség azonban magából az átmeneti törvényből fakad. A kívülálló tulajdonosok az átmeneti törvény 6. §a és a 8. § (3) bekezdése alapján jutottak tulajdoni részesedéshez. Korábban nem volt tulajdoni joguk a szövetkezet vagyona fölött, hiszen az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában kimondta, hogy a tulajdonosi jogokat a szövetkezet vagyona fölött a tagok együttese , a közgyűlés gyakorolja. Ebben a tagi körben a kívülálló tulajdonosok nem voltak benne, ők ma sem tagjai a szövetkezetnek, így a tulajdonosi jogokat nem is gyakorolják. A tulajdonukhoz egyetlen módon tudnak hozzájutni a jelen szabályozások szerint – azon kívül, amit már korábban elmondtam – , ez pedig az az eset, amikor a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik, és a bíróság a szövetkezet vagyonát a jogutódok – a tagok és a kívülállók – között osztja föl. A szövetkezeti átmeneti törvény tehát nem hozott diszkr iminációt. A különbséget a kívülálló tagok – amikor bejelentették igényüket a vagyonnevesítésre – elfogadták, hiszen a törvény egyik része lehetőséget adott nekik arra, hogy tulajdonhoz jussanak, ugyanakkor viszont a törvény másik része megmondta azt is, h ogy ennek milyen korlátai vannak. Azt írja képviselőtársam, hogy a kívülállók üzletrészének a mezőgazdasági tsz vagyonában való visszatartása jogtalan kisajátítást jelent. Ez azért nem igaz, mert a szövetkezeti jog ismer más vonatkozásban is olyan tulajdon i részeket, amelyeket nem adnak ki a tulajdonosok számára. Ilyen az oszthatatlan vagyon: például az áfészek esetében 30%, lakásszövetkezetek esetében pedig a szövetkezet vagyonának a 100%a oszthatatlan tulajdon, amelyet nem osztanak ki a tagok között. Teh át a nem osztható vagyon a szövetkezeti jog más részében is ismert fogalom. Azokkal a törekvésekkel, amelyek a kívülállók korlátlan vagyonkiviteli lehetőségét célozzák, végképp nem tudok egyetérteni, hiszen ezen törekvések megvalósulása esetén a szövetkeze tek rendkívül gyorsan felszámolódnának. Jelentős problémának tartom azonban én is – képviselőtársamhoz hasonlóan – a kívülálló tulajdonosok sorsát, amelyet szerintem valamilyen módon rendezni kellene. Nekem van egy olyan elgondolásom – ami talán majd megva lósul – , amely abból indul ki, hogy a jövőben a szövetkezeti jogban az "egy tag: egy szavazat" elvét valamilyen módon föl kell oldani, lehetővé kell tenni a tagok számára, hogy a szövetkezeti közgyűlésen ne csupán egy szavazattal rendelkezzenek, hanem hogy ha
