Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - Bejelentés: Dr. Kóródi Mária jegyző - A földművelési alapokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
132 De ha elolvassuk azt a ren delkezéssorozatot, amely a jelenlegi vadgazdálkodási alap célkitűzéseit sorolja föl, és amelyeket az igen tisztelt módosító indítványok az erdészeti alap részeként tovább is megtartani szándékoznak, akkor nincs oly célkitűzése a vadgazdálkodási alapnak, am ely bármilyen vadásztársasági érdeket szolgálhatna, hanem elméleti kutatómunkát és élőhelyvédelmet szolgáltat elsősorban céljául. Az pedig, hogy a nemzetközi szervezetekben részt vevő, a magyar állam képviseleti jogával rendelkező küldöttek költségeit ez a z alap biztosítja, ez – bocsásson meg, képviselőtársam, hogy korrigáljam – nem a vadgazdálkodási alap egyik fő célja, mint említette volt, hanem egyik célja, illetve egyik fedezete. Nem hiszem, hogy bármilyen képviselői vagy állampolgári szándék az lehetne , hogy a magyar képviselet – bármilyen megvetendő is a vadászat sokak szemében – a világ legrangosabb vadgazdálkodási és vadászati tevékenységet folytatók által létrehozott nemzetközi szervezetekből hiányozzon. További érvünk a vadgazdálkodási alap megtart ása mellett az a gondolat, hogy felhasználása az ország egész területére vonatkozott, nem kizárólag a 18%os erdősült területre. A ratifikált és a természetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezmények mindmind megkövetelik az alap által vállalt célok tel jesítését. Képviselőtársaim, az Európához csatlakozni kívánó államokban vitatni sem lehet a természetvédelemhez fűződő követelmények elsődlegességét. Ez pedig szektorsemlegesen, kizárólag a minisztérium rendelkezési jogának fenntartása és az alap önálló lé te mellett valósítható meg. Hallottuk az arányokat is, az erdőgazdálkodási alap 2 és fél milliárd forint, a vadgazdálkodási alap 40 millió forint. Én úgy gondolom, és szívből remélem, hogy ezek az érvek meggyőzik igen tisztelt képviselőtársaimat arról, hog y ezt az önálló alapot a megszülető vadászati törvény érvénybe lépéséig fenn kell tartani. A másik elvi kérdés, ami ebben a vitában felmerül, az a két mondat cseréje, amely ugyancsak a módosító indítványokban mint részletes vitára alkalmas anyagban jelenik meg, de elvi szempontból feltétlenül az általános vitában kell hogy teret nyerjen. Ez pedig így hangzik; a minisztérium eredeti előterjesztésében ez a mondat szerepel: az állam vadászati jogának hasznosításáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik. E h elyett a mondat helyett a módosító javaslatokban ez az elvi kérdést eldöntő mondat szerepel, s ezért vagyok bátor ezt az általános vitában megemlíteni: az állam a vadászati jogot az állami földterületeket kezelő szervek útján hasznosítja. A miniszter úr az expozéjában részletesen megmagyarázta már, miért szerepelt az eredeti előterjesztésben ez a mondat, és külön kijelentette, hogy mindez csak a megszülető új természetvédelmi törvény és vadászati törvény életbe- lépéséig érvényes. Én még néhány gondolatot h ozzáfűznék ehhez, tisztelt képviselőtársaim. Az ország területének mely részeit képezik állami földterületek? Képezi a megmaradó tizenkét állami gazdaság mint kincstári birtok, és képezi a már előbb említett körülbelül 18%nyi erdőterület, melyet az erdőga zdaságok hálózata kezel. Amennyiben az előterjesztésben szereplő mondat helyett ez a javasolt és elvi kérdést eldöntő mondat kerül megszavazásra, a többi földterületekre vonatkozó állami jog milyen szervezeteken keresztül hasznosítható? Hogyan lehet egy eg ész ország területére vonatkoztatható minisztériumi jogot fölcserélni egy, kizárólag a földterület egy részének, jelentősen kisebb részének kezelői jogával? Vegyük sorra ekkor a módosító javaslatok indokolásában található pontokat, és akkor választ kaphatu nk az előbb feltett kérdésre, kizárólag elvi alapon. Az indokolások szerint a vadgazdálkodás a főtevékenységhez képest elenyésző. Szó szerint ezt a megfogalmazást hallottuk előbb Mészáros képviselőtársamtól is. Ebből a gondolatmenetből egyértelműen követke zik az előterjesztők véleménye, amit képviselőtársam is az általános vitában tartott kifejtésre méltónak, a természeti erőként, nemzeti kincsként kezelendő vadállományt alá kívánják rendelni a napi gazdálkodói érdeknek. Igen tisztelt képviselőtársaim, sok tudományos műben olvastunk már arról, hogy az erdőgazdálkodás során a maximális haszonra való káros törekvést jól megismerhetjük. Hadd utaljak
