Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
997 Mivel csökken? Ezzel nőne a gyermektámogatások köre. Mivel csökken? Hát ide kell venni feltétlenül az anyasági segélyt, am i 1,1 milliárd, és megszűnik, ha a törvényt elfogadják. A nevelési segélyek csökkentésére a költségvetési tervezet 1 milliárd forinttal kevesebbet ír. Ugyancsak a törvénytervezetben szerepel az, hogy a családi pótlékok értékmegőrzésére kellene 1213 milliá rd forint, de nincs. Összességében tehát, ha a két adatot összevetjük: az egyik oldalon áll az, hogy 6 milliárddal nőne a támogatás, a másik oldalon pedig az, hogy körülbelül 8 és fél, 9 milliárddal – még a kisebb számokat figyelembe véve is – csökkenne. N em érhető el tehát az a cél, hogy egy olyan gyermektámogatási rendszer alakuljon ki, amely önmagában is ösztönzően hat, és segít a családok szociális gondjainak a megoldásában. (11.50) Mit tarthatunk tehát elfogadható törvénynek most, 1992 őszén? Az a véle ményünk, hogy nem lehet olyan törvényt elfogadni, amely a jelenlegi szabályozásnál szigorúbban ítéli meg az abortuszkérdést – megengedő törvényt kívánunk tehát, mégpedig a következő okok miatt: Megengedő törvényt akarunk azért, mert nem tudjuk elfogadni az anya önrendelkezési jogának az állami beavatkozással, jogi beavatkozással való szűkítését. Lehet ezen vitatkozni – vitatkozzunk is, tisztelt Ház – , csak ennek az önrendelkezési jognak a létét tagadni nem lehet. Nem tudjuk elfogadni a szigorítást és megenge dő törvényt akarunk azért is, mert nem lehet csökkenteni jogi szabályozással az abortuszt – jogi szabályozással, jogi szigorítással csak az illegális abortuszok számát lehet növelni. Ha tehát azt mondjuk, hogy megengedő törvény kell, akkor nem az abortusz érdekében szólunk, nem abortuszpártiak vagyunk, hanem olyan érdekeket képviselünk, mint a nők egészsége és a nők biztonsága; az anyák életét és egészségét kívánjuk védeni. Nem lehet elfogadni szigorító törvényt azért sem, mert a társadalom többségének más a véleménye, és az ő viselkedésük fogja eldönteni, hogy ez a törvény alkalmazhatóe vagy sem. Nem lehet azért sem elfogadni, mert hogyha mi egy liberálisabb vagy megengedőbb törvényt fogadunk el, akkor mindazok számára, akik ennél önmagukra né zve szigorúbb szabályokat, szigorúbb erkölcsi követelményeket tudnak elfogadni, lehetőséget adunk arra, hogy éljenek ezzel, lehetőséget kapnak egy megengedő törvényi szabályozás esetén arra, hogy a maguk számára szigorúbb követelményeket állítsanak fel, és eszerint éljenek. Ha azonban egy szigorító törvényt hozunk, akkor erre azok számára, akik más felfogást vallanak, nem lesz lehetőség. Mit kellene teljesíteni, tisztelt Ház a törvénynek? Először is teljesíteni kellene azt, hogy megengedő jellegű legyen – a z előző indoklás alapján. A törvényt természetesen nem jogászok, nem orvosok, nem parlamenti képviselők – vagy legalábbis főleg nem ők – fogják használni, alkalmazni, ezért a törvénynek, az indikációs listának, az időtartam, időponthatároknak, a hozzáféré si lehetőségeket szabályozó tételeinek rendkívül világosnak, közérthetőnek kell lenni. Tisztelt Ház! A leginkább megengedő törvényt is semmissé tehetik, ha a hozzáférési eljárásokat nagyon bonyolulttá, nagyon nehézkessé teszik. Három lehetőség van erre: az adminisztratív szabályok bonyolítása, nehézkessé tétele, az anyagi szabályozásoknak, a térítési díjaknak a nehézzé tétele és az információs feltételek kiiktatása. Azt kívánjuk természetesen, hogy a megengedő törvényhez olyan eljárási szabályok járuljanak, amelyek lehetőséget biztosítanak a joggal való élésre. Nagyon fontos lenne, hogy a törvény biztosítsa a korszerű eljárásokhoz való hozzájutást is – már tudniillik, nemcsak azokkal az eljárásokkal lehet terhességmegszakítást végezni, amelyekről itt ismeret ek vannak és amelyek esetleg Magyarországon elterjedtek, hanem ennél már sokkal kevésbé egészségkárosító eljárások is vannak. Mármost, mit teljesít ezekből a feltételekből az előterjesztett törvényjavaslat? A szabályzás körét illetően is vannak vitatható r észei, mert hiszen ez a törvényjavaslat egy átmenetet alkot egy valójában a magzat védelmére vonatkozó törvény és egy ennél egy kicsit, valamivel bővebb törvény között, hiszen beveszi a várandóssági pótlékot mint egy szociális ellátási formát, egy új intéz ményt, azon felül utal – de, sajnos, csak utal és meglehetősen langyos, felszínes módon – a felvilágosítás
