Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
984 (10.40) Ilyen múlt után nem csoda, hogy akad olyan asszony is hazánkban, aki tizenhatod ik abortusza után kórházi ágyszomszédjától tudta meg, hogy a védekezésnek más módja is létezik. Tervezetünk ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére törekszik. Remélhetőleg nem siker nélkül. A tervezet által javasolt családvédelmi szolgálat bármely sikeres működése sem biztosítja azt, hogy a magzati életre, az egészségre ártalmatlan fogamzásgátló módszerekre vonatkozó ismeretek gyorsan és hatékonyan eljussanak minden érdekelthez. A társadalom továbbra sem nélkülözheti azoknak az önké ntes egyesületeknek a munkáját, amelyek már eddig is sokat tettek a társadalmi tudat megváltoztatásáért. Remélem, hogy ezek az egyesületek a jövőben még hatékonyabban végezhetik munkájukat. Fel kell hívnom arra is a figyelmet, hogy a tervezet nem ismeri az ún. szociális indikációt. Sokan hangoztatják, hogy ilyen jövedelmi viszonyok között, mint ami most van hazánkban, nem lehet elvárni, hogy az anyák szüljenek. Való igaz, megélhetési viszonyaink rosszak, de a jólét és a gyermekvállalási kedv között ha van ö sszefüggés, az sajnos inkább fordított. A szociális helyzetre való hivatkozás semmivel sem objektívebb indok, mint a törvénytervezetben szereplő válsághelyzet. Ez utóbbi ugyanis lélektani szempontból mindig fennáll, s a jelenlegi szabályozás, ami most van érvényben még, a problémát nem kezeli. A hatályos alkotmány biztosítja mindenki számára a lelkiismereti szabadságot. Ez lehetőséget ad arra, hogy egyetlen egészségügyi dolgozót se lehessen lelkiismeretével ellenkező beavatkozásra kényszeríteni. A törvényja vaslatnak ez a része tehát nem tesz mást, mint a már meglevő jogot konkretizálja az adott esetben. Sok felmérés tanúsította, hogy a születésszabályozás módszereire vonatkozó ismeretek igen fogyatékosak hazánkban. Szakértői vélemények szerint tágabb értelem ben véve a szexuális kultúra alacsony foka is jellemző. A legutóbbi időkben ugyan megindult a családtervezés új és egészségre ártalmatlan formáinak terjesztése, de ezen a téren nagyon sok még a teendőnk. A törvénytervezet újabb lehetőségeket kíván adni azz al, hogy a családvédelmi szolgálatok felállításával olyan hálózat kialakulását készíti elő, amely nemcsak az abortuszt kívánó nők kötelező tanácsadását végzi, hanem a korszerű megelőzés oktatásának egyik bázisa lehet. A szexuális életre való felkészítés ne hezen megoldható gond a közoktatásban. A pedagógusnak nem szabad elfelejtenie, hogy a gyermek nevelése, világnézetének kialakítása elsősorban a szülő joga és kötelessége. A pedagógus nem kényszerítheti rá saját felfogását a tanítványokra, és különösen nem a tanítványok szüleire. A szexualitás kényes témakörében különösen veszélyes lehet a régebben gyakran emlegetett kettős nevelés. Van azonban a biológiának sok olyan témába vágó eredménye, amelyet az életkori sajátságok figyelembevételével úgy lehet a fiata lság tudomására hozni, hogy közben senkinek sem sértjük meg felfogását és nézeteit. Ilyen lehet például a magzat fejlődésének a jelenleginél részletesebb megismertetése. Nem szabad azonban azokat a hibákat utánozni, amelyek több nyugati országra jellemzők. Hiba, ha a korai szexuális felvilágosítás fontosságára hivatkozva az idő előtti felvilágosítást erőltetik. Az iskolai szexuális nevelés, ha sikerül is az említett buktatókat elkerülnie, csak az új nemzedék számára adhat segítséget. A mai felnőttek gondjai n csak a velük külön foglalkozni kívánó tanfolyamok, illetve a témakörrel behatóan foglalkozó népszerűsítő szakkönyvek segíthetnek. E tanfolyamok természetesen csak önkéntesek lehetnek, ingyenesek vagy csekély hozzájárulást kérők. Szervezésükben a családvé delmi szolgálatnak nagy szerepe lehet. Bármennyire igaz, hogy a jólét és a szülési kedv nem vagy legfeljebb fordítva függnek össze egymással, az állam köteles hozzájárulni a gyermekek felnevelésének anyagi terheihez. Ez ma döntően a családipótlékrendszer révén valósul meg. A magzat embervoltának elismeréséből parancsolóan következik, de a Bvariáns elfogadása esetén is logikusan beilleszthető a jelenlegi ellátási rendszerbe egy, a magzatok után járó pótlék.
