Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
981 Nézzünk tehát szembe a kérdéssel. Valóban szükséges volt ez a tömeges magzathalál? A nemzetközi adatok fényében a kiugróan sok abortusz alapján sajnos ki kell mond anunk, hogy az előző kormányok – az 1973as tiszteletre méltó, de kevéssé eredményes kísérlettől eltekintve – vajmi keveset tettek az élet védelmére vonatkozó alkotmányos kötelességeik teljesítéséért. Ennek a területnek a szabályozása különösen ké nyes feladat. Magánélet és társadalom, magánérdek és közösségi szemlélet ütközik, eltérő világnézetek csapnak össze. Mindannyian tudjuk, hogy milyen szenvedélyes viták zajlanak és mennyire megosztott a társadalom e kérdésben világszerte, és így Magyarorszá gon is. Érdemes tudatosítanunk, hogy ebben a kérdésben az eltérő álláspontok nem pártok szerint helyezkednek el a Parlamentben. Magzatvédő gondolat és a szabad abortusz lehetőségének támogatása a Ház mindkét oldalán megjelenik. Éppen ezért szeretném, ha en nek a nehéz és kényes témának a tárgyalásakor nem szabadulnának el az indulatok; jó lenne, ha nem érzelmek csapnának össze érzelmekkel, hanem érvek ellenérvekkel, s tényekre alapozott, szakszerű vita után kiegyensúlyozott és előbbre vivő jogszabályt alkotn ánk. Örömmel mondhatom, hogy eddig a bizottsági viták jellege megfelelt ennek a követelménynek, s ez alapján bízvást remélhetem, hogy a most megnyíló plenáris vita is ebben a légkörben zajlik majd. Ha elismerjük, hogy nagy feladat áll előttünk, felmerül mé g az is, hogy: éppen most kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel? Túl sok minden okoz feszültséget, túl sok minden osztja meg a társadalmat, kell most ezt a konszenzus reményét fel nem csillantó kérdést előhoznunk? Ha egyetértünk abban, hogy hazánkban nagyon sok a művi abortusz, ha egyetértünk abban, hogy az abortusz a nők egészségét károsító, testileglelkileg ártalmas beavatkozás, mindannyiunk fontos kötelessége, hogy ezzel a kérdéssel felelősen foglalkozzunk. Tehát nem csak az Alkotmánybíróság határozata a z egyetlen oka annak, hogy ez a kérdés most tárgysorozatunkon szerepel, bár meghatározó oka. A mai társadalom és az eljövendő nemzedék iránti felelősségünk is arra késztet, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az abortuszok számának radikális csökkentése érdekében. Társadalmunkban három eltérő nézet él egymás mellett. Az egyik felfogás szerint a meg nem született élet védelme mindennél előbbre való, ezért a művi abortusz soha nem megengedhető beavatkozás, lényegében a kivégzéssel megegyező jogi megítélést kíván. Egy másik felfogás szerint az abortuszhoz a nőnek alanyi joga van, és a kérdés semmiféle jogi szabályozást nem igényel. A harmadik felfogás e két előbbi nézet között foglal helyet; elismeri az állam korlátozási jogát, s csak bizonyos körülmények es etén engedélyezi a terhesség művi megszakítását. Az első felfogást általában a vallásos emberek nézetének szokták feltüntetni, gyakorta emlegetik, mint idejétmúlt, életidegen szemléletet, sőt némelyek konzervatív katolikus felfogásnak tüntetik fel. Ez utób bi beállítás ellen nemcsak azok a nem katolikus vallásos emberek tiltakoznak, akik a katolikusokkal együtt a magzatot is teljes értékű embernek tekintik, hanem az emberi élet minden formáját tisztelő és védő nem hívő polgártársaink is. Erre a magzatvédő kö vetkeztetésre ugyanis a vallásos gondolkodástól független természetjogból is el lehet jutni. A másik felfogás semmiféle alapjogból le nem vezethető állítás, törvényerőre emelése roppant veszélyeket is rejt magában. Ha ugyanis egy emberi lényről – jogképess égének törvényes szabályozásától függetlenül – mások döntik el, élhete vagy sem, beláthatatlan, tragikus folyamatokat indítunk el. Ez a felfogás – megítélésünk szerint – nem is egyeztethető össze az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatával. A közbülső fel fogást támogatja viszont – a közvéleménykutatások tanúsága szerint – a legtöbb állampolgár. Mi indoka lehet az államnak, hogy ha már egyáltalán lehetővé teszi a magzatelhajtást állampolgárai számára, azt mégis szabályozza, és a beavatkozás gyakoriságának csökkentésére törekedjék? Elsősorban az államnak azt a kötelességét kell kiemelnem, ami az állampolgárok egészségének védelmét írja elő. Az abortusz ugyanis nemcsak a védtelen magzat életét szünteti meg, hanem – még az úgynevezett kíméletes technikák eseté n is – károsítja a nő szervezetét, és csökkenti
