Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
962 beavatkozást? Legalább az alapvető szabályok tekintetében. Én azt vallom, hogy a Parlament nem bújhat ki a felelősség alól. Olyan törvényt kell hoznunk, amely biztosítja az ors zágosan egységes lakbérkialakítást, de nem csorbítja az önkormányzatok szabadságát. Nem tartanám szerencsésnek, ha önkormányzatonként másmás szempontrendszert alkalmaznának a lakbérek és a privatizáció kérdésében. Mindenhol olyan rendszerre van szükség, ahol nem a lakást, hanem a lakót támogatják, támogatjuk. És itt van a legfőbb gondom, ugyanis a szociális törvényben erről nincs kellő súllyal szó. Ezért van igazuk azoknak, akik azt mondják velem együtt, hogy a szociális törvény nélkül ez a törvényterveze t nem kezelhető. Fontos, mindenképpen ebben a törvényben rendezendő, vagy ebben a témakörben rendezendő kérdésnek tartom a kvázi tulajdonjog kérdését. Mit értek ezalatt? Aki járt már Terézváros lerobbant házaiban, időnként elcsodálkozik, amikor az omladozó lépcsőházba belép, némelyik szépen rendben tartott lakásba. Sok rendbeszedett lakás található ezekben a jobb sorsra érdemes házakban. Ezek a lakások hasonlóak lennének a házakhoz, ha a bérlők arra vártak volna, hogy a bérbeadó tegyen valamit. De ők nem vá rtak. Ezt a munkát, ezt a gondoskodást és ezt a költséget valahol el kell ismerni, ezt nevezem én kvázi tulajdonjognak. Véleményem szerint az önkormányzati bérlakások lakóitól, ha megvásárolják ezt a lakást, aminek bérlői és évek óta karbantartói, ne lehes sen több pénzt kérni, mint a lakás forgalmi értékének a felét. Pontosabban: ismerjék el a bérlőt 50%ban tulajdonosnak. Ezt is törvénybe kéne foglalnunk. Ki kell térnem a funkcióváltás veszélyeire, amellyel szintén nem foglalkozik ez a tervezet. A nemzet l akásállományának védelme mindnyájunk felelőssége. Miközben sokak számára elérhetetlen álom egy önálló lakás, pénzes vállalkozók sorra szerzik meg a belső területek lakásait, és alakítják át irodákká. Megspórolják ezzel a beruházás költségeinek egy részét, s egyúttal értékes lakásokat vesznek ki a nemzeti vagyont képező lakásállományból. Úgy gondolom, hogy aki lakást szüntet meg, és azt gazdasági célra használja fel, fizessen be a lakásalapba. Igen ám, de nincs a törvényben lakásalap. Ez is hiányzik. Többen említették, mindenképpen vissza kell tenni. Persze megint lehet azt mondani, hogy ez nem lakásbérlet kérdése. És igaza van. Tehát ez az én problémám. Nem jól van így, nem lehet egymással összefüggő kérdéseket mesterségesen szétválasztani. Ez is azt bizonyí tja, hogy önmagában ezt a törvénytervezetet nem szabadna tárgyalnunk. A benyújtott módosítóindítványtömeg, azt hiszem, alátámasztja érvelésemet. Az indítványok jelentős része nem kizárólag a lakásbérletre vonatkozik, mert senki nem tudja elválasztani magá ban a lakáskérdést csak egy bérlet kérdésére olyan helyzetben, amikor valódi piac még nagyonnagyon messze van. Kicsit úgy érzem, hogy ez a törvény a versenytörvényünkhöz hasonlít, amelyet rögtön induló Parlamentünk meghozott, és a hozzá való piac csak nag yon lassan alakul ki. Ezért igazán nehezen használható. Tisztelt Képviselőtársaim! Az lenne a javaslatom, hogy miután a nagyszámú módosító indítvány kifejezi az országgyűlési képviselők gondolatait, elképzeléseit a lakástörvénnyel kapcsolatban, az lenne a Kormány részéről egy okos gondolat, ha ezeket az indítványokat kielemezné, és egy, a jelenleginél lényegesen jobb és a lakáskérdést felölelő törvénytervezetet vagy törvénytervezetcsomagot, több törvényt terjesztene a Parlament elé. Köszönöm, hogy meghallg attak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte felszólalási szándékát. Dr. Boross Péter miniszter úr kér szót, megadom. Felszólaló: Dr. Boross Péter belügyminiszter BOROSS PÉTER, DR. belü gyminiszter:
