Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
959 Olyan piaci alapú lakáspolitikát alakítunk ki, amelyben azonban világosan elhatárolt állami szerepvállalás is van. A lakásszektor, a lakásáru kül önleges volta társadalmi és politikai érzékenység miatt soha nem lehet minden területen tisztán piac által szabályozott. A lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szociális lakásszektor és szociáis támogatás révén kívánja a Kormány biztosítani. A cél olyan gazdasági fejlettség elérése, hogy a lakásköltségek beépülnek a jövedelembe. De ezek után kérdezem: hol a lakáspolitika általános reformja, hol a stratégiai csomagterv, hol az állami szerepvállalás, e törvény szerint hogyan kívánja a lakhatás egy mi nimális szintjét a Kormány biztosítani, miből lesz a kiépített szociális lakásszektor? Azt már viszont tudjuk, hogy a Kormány helyett – ígérete ellenére – az önkormányzatok adják, ha tudják, a szociális támogatást. Volt már nekünk, kérem, olyan kormányunk, amelynek ígérete nem volt úri becsületszó: most miben bízzanak azok az állampolgárok, akiktől a lakásban élés lehetőségét is megtagadják, piaci lakbérek, magánerős építkezés lehetőségének minimális számra csökkenése miatt? Amikor mi a nemzeti megújhodás p rogramjáról azt mondtuk, hogy kívánságlista, vérig volt sértve a Kormány. 1990. május 22én – ez a program dátuma – még kívánta a Kormány az előbb elmondottat biztosítani, ma már nem kívánja, ha mégis kívánja, hát miért nem teszi. Egyébként a Kormány szoci ális érzékenységéhez még csak egy aprócska adalék. A törvényjavaslat 37. §ának (2) bekezdése szerint a nyugdíjas lakását, ha elővásárlási jogával, vételi jogával nem él, bérleti joga fennállásáig más személy részére nem lehet elidegeníteni. Ez alól kivéte l az a nyugdíjas, aki korkedvezménnyel ment nyugállományba. Úgy gondolom, aki a mai gazdasági helyzetben a fokozódó munkanélküliségre tekintettel korkedvezménnyel kényszerült nyugdíjba menni, az is nyugdíjas. Vagy úgy gondolja a Kormány, hogy az, aki ilyen kényszerpályára került, az más nyugdíjas? Az ne is egyék, és ne is lakjon. Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Két év múlva újra választás lesz, és számon fogják kérni az ígéreteket. Az én javaslatom nagyon egyszerű: vonja vissza ezt a törvényt a Kormány, é s a szociális védőhálót, a kiépített szociális lakásszektort biztosító törvényekkel együtt nyújtsák be újra, ahogy ígérték, mert önök mondták – még egyszer – : a lakásszektor, a lakásáru különleges volta társadalmi és politikai érzékenysége miatt soha nem l ehet minden területen tisztán piac által szabályozott. Ennek a törvénynek az áterőszakolása több millió állampolgárt, mi több, választópolgárt fog sújtani. Miután a javaslatom ellenére a törvényjavaslat visszavonására igazán nem számítok, néhány további go ndolatomat szeretném elmondani, természetesen a teljesség igénye nélkül. Sokan úgy tartják, hogy az önkormányzatok az állami lakások önkormányzati tulajdonba adásával hatalmas vagyonhoz jutottak: nemcsak olyan vagyonhoz, amelynek fenntartása kiadásokat jel ent, hanem olyanhoz, amely tisztes haszonnal forgatható, tehermentes vagyont jelent. Ezt említette expozéjában az államtitkár úr is. Miért igényelnek hát az önkormányzatok a lakáskérdés megoldásához költségvetési támogatást? Először is: az a vagyon, amit a z önkormányzatok örököltek, egy hatalmas csődtömeg. Egyegy lakóépületet, lakást körülbelül húszévenként kellene teljesen felújítani. Az átadott lakások legtöbbje immár 48 éve nem került tatarozásra, felújításra. Ez olyan költséget jelent, amelyet senki ne m tud, és nem akar felvállalni. Mi akkor hát a megoldás? A törvényjavaslat ebben a kérdésben nagyon elegáns megoldást tartalmaz: a lakásfelújítás költsége a bérlőt terheli, kivéve, ha más a felek megállapodása. Tessék már mondani: melyik az a bérbeadó, aki a mai árak és a mai bérleti díjak mellett vállalni kívánja a felújítás tetemes költségeit? Ugyanis, ha nem állapodik meg, és nincs megállapodás, akkor a törvény erejénél fogva ez a költség a
