Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PÁL JÓZSEF (MDF)
947 Felszólaló: Pál József (MDF) PÁL JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtá rsaim! "Korunk feltűnt eszméi közt kétségkívül legkitűnőbb helyet fog a nemzetiségek kérdése. Mégpedig sajátságos viszonyainknál fogva különösen nálunk. S úgy látszik, a magyarnak világtörténeti hivatása, mely őt népvándorlások nagy országútján jelen veszé lyes helyére őrül állítá, most ismét arra utalja, hogy a nemzetiségi kérdést, mely még sehol meg nem fejtetett, ő fejtse meg a jog alapján, a szabadság érdekében." Tisztelt Ház! Olyan beszédből idéztem most, amely több mint 130 évvel ezelőtt íródott, s A n emzetiségek ügyében címet viseli, majd ezzel a megszólítással folytatódik: Tisztelt Képviselőház! Parlamenti beszédről van tehát szó, amely sajátos módon mégsem olvasható az országgyűlési jegyzőkönyvekben. Éppen ezért elvétve, ha hivatkoznak rá. Így nem is képezi a nemzetiségi jogról való gondolkodás részét. Még Mikó Imre sem idézi, aki pedig hatalmas forrásapparátussal dolgozik, bár nála a szerző neve megemlíttetik. Nem is csoda, hiszen a szöveg nehezen hozzáférhető, Halász Gábor ritkaságszámba menő, 1942es kiadású, két vaskos kötetet kitevő, kincset érő gyűjteményében lelhető föl. Fontos megjegyeznünk, hogy a szerző kényszerű okokból nem mondhatta el beszédét: Az Országgyűlést berekesztették. Még pontosabban: feloszlatták. Kemény idők voltak. 1861 tavaszá t írták. Némelyek már kitalálhatták, hogy Madách Imréről van szó, az ő nagy ívű tanulmányából idéztem. Maga Eötvös József is oly kitűnőnek találta, hogy – mint mondotta – e tárgyban jobbat elképzelni nem lehet. Mégis, a megjelentetését hiába szorgalmazta a nógrádi országgyűlési képviselő, végül a feszült politikai helyzetben kiadását nem vállalta senki sem. (17.20) Ezért is oly becses ez a történelmi dokumentum, mert az ismeretlenség homályából is – igaz, filológusi lámpafényben – fel tudunk mutatni olyan s zellemi teljesítményt, amely éppen ismeretlensége folytán, a tételes magyar jogon túl is bizonyítja, hogy a hazai politikai közgondolkodásban a problémakör iránti érzékenység – minden megkésettség nélkül – jelen volt a mindennapokban. És nem csupán jelen v olt, hanem a kor színvonalán kiérlelt gondolkodásmódot is jelentett. Éppen ezért, amikor demokratikusan megválasztott Parlamentünk nemzetközi vonatkozásban is példaértékű törvény megalkotására készül – amint azt már eddig is többen megállapították – , kötel ességemnek tekintettem, hogy halhatatlan képviselő elődöm Nógrádból megemlítessék, neve elhangozzék, hogy Madách Imre neve a nemzetiségek ügyében jegyzőkönyvbe vétessék, mint e tárgyban érdemdús férfiúé. Mint olyan politikusé, aki a nemzeti liberalizmus es zméinek képviseletében tisztán látott az akkori magyarság által követhető nemzetiségi politikában. Ha azóta a nemzeti jogfelfogás, különösen az ország helyzete gyökeresen megváltozott is, Madách Imre nézeteiről mind az irodalomtörténet, mint a korszak tört énész kutatói – többek között éppen Szabad György is – méltán állapították meg, hogy "haladó irányú kibontakozást keresett". Például a nyelvhasználat máig neuralgikus kérdésében kertelés nélkül a kisebbségek oldalán állt. Ugyancsak Madách Imre teszi azt a merész, majd általa igazolt kijelentést, hogy a magyarnak "Nyolc százados törvénygyűjteményében nem található egy is, mely bármi idegen nemzetiség ellen, de igen számos, mely azok védelmére van irányozva. A magyar nem érve be azzal, hogy nemzetiségeiért se nkit nem üldözött, alkotmánya fejlődésének stádiumaihoz képest minden szabadságában minden nemzetiséget egyaránt részeltetett." Tisztelt Képviselőtársaim! Lélekemelő, hogy a nemzetiségi jogalkotási folyamat során sajátunk lehet az az ethosz, amely Madách I mre távoli múltban leírt sorait maradéktalanul betölti. Jó érzés, hogy elmondhatjuk, még a politika másodharmadvonalában is akadtak, akik nem a sovinizmus mételyét terjesztették.
