Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
943 Tisztelt Ház! Nézzük, milyen körülmények között hozzuk me g ezt a törvényt. Először is nem tudni pontosan, kiknek is hozzuk. Hány embernek, hány nemzeti kisebbségnek és etnikumnak, hiszen a javaslat felsorolása legfeljebb arra jó, hogy leszögezzük: most kikkel is foglalkozunk. Ám, ki tudja – feltéve, hogy marad a törvényjavaslat jelenlegi állapota – kik jelentkeznek jogosultként a törvény elfogadásának másnapján? Csak a példa kedvéért említem, a hazai olaszok sok évszázados itteni történelmükre, a magyar kultúrában betöltött ténylegesen nagy szerepükre hivatkozva már hírt adtak magukról. Tehát marad a kérdés: ténylegesen kiknek a javára munkálkodunk? Csak zárójelben jegyzem meg, Varga János tisztelt képviselőtársunk ígéretes kísérletet tesz a jelenlegi, viharokat kavaró taxáció kiküszöbölésére. Ennek részleteivel h amarosan megismerkedhet a tisztelt Ház. Senkit sérteni nem akarok, senki legitimációját kétségbe nem vonom. De azt sem tudom egészen pontosan, hogy végül is kik jogosultak a törvényalkotás során a kisebbségek képviseletére. (17.00) A kisebbségi kerekasztal ? Bizonyára. De akkor mihez kezdjünk a kerekasztalon kívüli számos jelentkezővel? Ki képviselje a cigányságot, mondjuk, a kerekasztalban? Például a Romaparlament? De hiszen számos szervezet és tisztségviselő vált ki már kötelékéből, és még többen tagjai se m voltak. A legfrissebb hírek szerint Együttélés Magyarországi Roma Szervezetek Szövetsége néven újabb cigány csúcsszervezet alakult. Velük például mi lesz? Félő, hogy ezek a csakis példaként említett tisztázatlanságok még beláthatatlan bonyodalmakhoz veze thetnek. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, vajha a kisebbség többsége, amelyik nem politizál, csak ugyanazokat a mindennapokat éli, mint az ország lakóinak legnagyobb része, tudjae, miről tárgyalunk most. Tartok tőle, jó részüknek fogalma sincs. Tiszte lt Ház! Nehezíti a törvényalkotók szándékainak maradéktalan érvényesítését az is, hogy köztudott, sok nemzetiségben és etnikai kisebbségben nagy a megosztottság. Súlyos viták dúlnak az önmeghatározásról, sok a trónkövetelő és kevés a trón. Nem alaptalan az ok aggodalma, akik a majdani önkormányzatokra gondolván már ma attól félnek, hogy a pártállami nemzetiségi szövetségek némely vezetői maradnak továbbra is hatalmon. Mert ne legyenek illúzióink. Hatalmi harcokra is számíthatunk. Nem kizárt, hogy határainkon túli érdekeltségek is szerepet játszhatnak majd ezekben. Az pedig használna az ügynek, ha a nemzetiségi, etnikai kisebbségi szervezetek nem lennének politikai pártok fedőszervei. Ma bizony több esetben azok. Tisztelt Ház! Tudjuk, nőnek ná lunk is az etnikai feszültségek. Ez a törvény mielőbbi megalkotását sürgeti. Ám az a tény, hogy túl sok párt és politikus nyüzsög manapság a még nem nagyszámú és sokszor bizonytalan eredetű konfliktusok körül, aggodalomra ad okot. Mert ezen eseményekből is kitetszik, némelyek politikai tőkét akarnak kovácsolni egyes esetekből. Etnikai sérelmeket emlegetnek akkor is, amikor rendőrségi ügyről van szó, amikor garázdákkal szemben garázdaként lépnek fel mások, mint az Kétegyházán is történt. Közbevetőleg: a legf risebb kétegyházi hírek, a cigány – magyar – román összetételű polgárőrség felállítása talán gondolkodásra készteti a mindig farkast kiáltókat. Nem lehet mindent diszkriminációként megélni, még ha van is nem állami, nem politikai szintű megkülönböztetés. Termé szetes, hogy a valódi gondokról beszélni kell. De alaptalan etnikai indulatokat szítani akkor, amikor a kisebbség és a többség közös jövőjéről van szó, felelőtlenség. Külföldi sajtóban magyarországi kisebbségi népirtásról harangozni – talán nem erős a kife jezés – kalandorság. Ennek minősíthető egyes magyarországi szlovák képviselők – nem a Parlamentben ülnek – és cigány hangadók minapi külhoni és hazai nyilatkozata, melyben közvetett népirtásról beszéltek. Tisztelt Ház! Még felsorolni is sok azon problémáka t a taxációtól a regisztrálásig és az önkormányzatiságig, melyek javasolt megoldása további finomításra, netán drasztikus változtatásra vagy éppenséggel törlésre szorul. Ezeket majd a bizonyára számos módosító javaslatban, tisztázó viták által kell megolda ni.
