Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR, a független képviselők vezérszónoka:
937 Határozottságot és eltökéltséget vélek kiolvasni a törvényjavaslatból akkor, amikor nem egy rendelkezésben rendkívül szigorú taxációval, rendelkezés ekkel akarja elejét venni bizonyos nem kívánatos jelenségeknek, eseményeknek. Részben azáltal, hogy tilt, nem tűr, nem enged követni, vagy nem támogat olyan politikát vagy magatartást, amely a kisebbséghez tartozókat, illetve a kisebbségek életkörülményeit nehezíti, részben azáltal, hogy a közigazgatási egységek, választókerületek határainak megvonásánál a település- és gazdaságfejlesztési, valamint környezetvédelmi tervek kidolgozásánál a Magyar Köztársaság figyelembe veszi a nemzeti vagy etnikai kisebbség ek települési viszonyait, gazdasági érdekeit stb. A törvényjavaslat a mondottak alapján elvileg tartalmazza és megadja azokat a jogokat, amelyekkel való élés esetén az egyes kisebbségeket vagy kisebbséghez tartozókat nem tekinthetnék bűnbakoknak azok, akik megélhetésük rosszabbodása miatt neheztelnek rájuk. A törvényjavaslat alapirányultságától, szellemétől idegen a fajgyűlölet, a rasszizmus, a kisebbségi vagy a többségi nacionalizmus, a bűnbakkeresés vagy a másság lenézése. Úgy tűnik tehát, mintha a törvén yjavaslat megfelelne a követelményeknek. Ha a témát globálisan nézem, akkor talán úgy fogalmazhatok, hogy igen, mivel az előterjesztés reálisan igyekszik szembenézni a valós helyzettel, elfogadható technikai útmutatóul szolgálhat olyan élethelyzetekben, am elyek a kisebbségi léthez kötődnek és a kisebbségtöbbség viszonyában általában felmerülnek. Mégis miért fogalmaztam feltételes módban? Az ok egyszerű: a törvényjavaslatban hol a logika, hol pedig az ésszerűség hibádzik. Ennek legpregná nsabb jelei akkor láthatók, amikor a realitásokra, az életszerű helyzetekre szeretnék cselekvési szabályt kapni. Az előttem szólók már néhány ilyen esetről beszámoltak, úgyhogy azokat nem ismétlem meg. De bőséges adalékul szolgálnak eddigi megjegyzéseim, f ejtegetéseim a politikai, a társadalmikulturális és a gazdasági demokráciáról a kisebbség és többség relációjára vonatkoztatva. Általános vita szintjén az idő múlására tekintettel már nem célszerű ezekhez bármit is hozzáfűznöm. További problémát szokott j elenteni, amikor egy kisebbség vagy többséghez tartozó csoport uralja, illetve csoportok uralják, esetleg uralni akarják a politikai, társadalmikulturális és gazdasági szférát. Netán rettegésben tartják nemcsak saját népcsoportbeli társaikat, hanem a több séget vagy az olyan többséghez tartozókat is, akik az adott helyen, településen kisebbségben élnek. A problémafelvetés nem mesterkélt, hanem valós tényeken alapul, hiszen ilyen esetekkel nemcsak külföldön, például DélAfrikában találkozhatunk, hanem hasonl ó tendenciák – igaz, még elszigetelten – különösen a közbiztonság területén hazánkban is előfordultak már, és ezért az ilyen jellegű problémákkal is politikai szemszögből számolnunk kell. Most ilyen szemszögből is szeretném körüljárni az előttem fekvő törv ényjavaslatot. Melyek azok a főbb jellemzői, amelyek a politikai, a társadalmikulturális és a gazdasági demokrácia kiteljesítésére való törekvés során az ilyen jellegű problémák feloldására utalnak. A problémák középpontjában itt szintén az úgynevezett ha talmi kérdés áll. Ugye, ismerősen hangzik? Akié a hatalom, azé az igazság. És akié az igazság, az határozza meg a társadalom viselkedését, milyen demokráciát, milyen kisebbségpolitikát folytasson hivatalosan az ország. De ezzel már bonyolultabb vizekre eve ztem, ugyanis burkoltan azonosítottam a hatalmat az uralommal. Eltekintettem attól, amit a demokráciáról beszédem elején mondtam, vagyis hogy a demokrácia lényegét nem az impérium, az uralom, hanem a potestas jeleníti meg. Éppen ezért nem logikusan, nem kö vetkezetesen jártam el a problémafelvetéskor sem, viszont életszerű szituációt vázoltam fel, magyarán: a problémakör nem logikus, de ésszerű és ezáltal életszerű. A törvényjavaslat – úgy vélem – valami hasonló álláspontról indul el, de vajmi kevés támponto t ad a helyes magatartást illetően. Nem tekinthetem adekvát útmutatónak a tiltó vagy kogens rendelkezéseit, mert ezek fokozott kisebbségvédelemre vonatkoznak. Az előterjesztés talán akkor segít az eligazodásban, amikor a kisebbségi önkormányzat területén é lő többséghez tartozók védelméről beszél. Akik az adott területi népcsoportokhoz viszonyítva kerültek létszámbeli kisebbségbe. Ez véleményem szerint csak részben ad választ a felvetett problémára. Akárhogy is
