Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
929 állást abban a kérdésben, hogy az Országgyűlés határozata, mely felmondta a '77es államközi szerződést, elfogadható és jogosnak mondhatóe. A másik kérdés pedig arról szólna, hogy a Duna elterelése nem sértie az 1947es Párizsi Békeszerződés egyes rendelkezéseit. A Hágai Nemzetközi Bírósághoz való fordulás mutatja, hogy forduló pont állt be ennek a konfliktusnak a kezelésében, hiszen most már nemcsak elsősorban ökológiai kérdésről van szó, nemcsak olyan kérdésről van szó, amelyet a két fél szakmai belátása alapján kezelni lehetne, hanem egy nemzetközi jogi, nemzetközi konfliktusr ól van szó, s ebben kívánnak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni, még akkor is, ha itt is nagy a valószínűsége annak, hogy a szlovák fél nem fogadná el ennek a bíróságnak a fennhatóságát. Mégis el kell mondanunk, hogy a magyar fél reakciói is meglehetős en megkésettek, számos esetben kétértelműek, nem eléggé egyértelműek voltak az elmúlt két év folyamán. Szeretném megjegyezni itt, hogy már '90 nyarán javaslatot tett egy országgyűlési határozatban Papp János FIDESZes, és Kiss Róbert SZDSZes képviselőtárs am arra, hogy a Kormány mondja fel a '77es államközi megállapodást, és erre csak két évvel később, gyakorlatilag idén nyáron került sor. Azonkívül még mindig nem kezdte el a kormányzat a nagymarosi körgát elbontását, és Nagymarosnál az eredeti környezet h elyreállítását, ami talán azzal is járhat, hogy a szlovák fél úgy gondolta, hogy talán nem elég határozott az elképzelésünk, nem elég komoly az elhatározásunk a Bős – Nagymarosi Vízlépcsőrendszert illetően. Azonkívül még mindig késik egy hajózási program kid olgozása, amely megnyugtathatná a Duna – Rajna – Majnacsatorna fenntartásában és üzemeltetésében érdekelt európai országokat, hogy Magyarország komolyan biztosítani akarja a Duna hajózhatóvá tételének, illetve hajózási viszonyai javításának ügyét. Ugyancsak k ésett az a külpolitikai offenzíva, amely felkészíthette volna mind kinti követségeinket, mind pedig az európai hatalmakat arra, hogy megértsék azokat az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy ezt a vízlépcsőrendszert nem szabad üzembe helyezni, miközben a szlovák fél nem késlekedett mindezt megtenni. S végezetül: egy tárcaközi bizottság sem áll fel a Kormány kezdeményezésére. Megértem, hogy ezeknek a késlekedéseknek voltak objektív okai is. Olyan okai is, amelyek arról szólnak, hogy a kormányzat mindenfajt a kompromisszumot, az úgynevezett puha megoldásokat megpróbálta előnyben részesíteni, és ezzel talán a szlovák felet is egy emberibb, normálisabb párbeszédre kényszeríteni. Mégis, nemcsak ez munkált, úgy látszik, a magyar fél reakcióiban, hanem egyfajta bi zonytalanság a Kormányon belül is, hiszen a Kormány is megosztott volt ezeknek a kérdéseknek a kezelésében, még ha ez a megosztottság nem is volt teljesen nyilvánvaló, de érezhető volt a magatartásból, bizonyos miniszterei egészen másképp nyilatkoztak, min t mondjuk a kérdés kezelésével megbízott tárca nélküli miniszter. Az Országgyűlés szintén mulasztást követett el – hogy így mondjam – , amikor ezt a bizottságot, amit most Csapody Miklós kollégámmal javasoltunk, nem hozta létre már két évvel ezelőtt, holott országgyűlési határozati javaslat szólt ennek a bizottságnak a létrehozásáról. E bizottság feladata lenne – tisztelt hölgyeim és Uraim! – egyfelől figyelemmel kísérni a Bős – Nagymarosi Vízlépcső körüli helyzetet, figyelemmel kísérni a kialakult konfliktust , másrészről javaslatokat tenni mind az Országgyűlésnek, mind a különböző parlamenti bizottságoknak a konfliktus kezelésére, harmadrészt pedig adott esetben a résztvevők köreit szolgáltatni egy magyar – szlovák vegyes bizottság, a Kormány által is kezdeménye zett vegyes bizottság felállításához. Ehhez kérem az önök segítségét és támogatását, és javaslatunk sürgős tárgyalásának elfogadását. Köszönöm. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Szabad György) :
