Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
873 tekintetben több, mint egyegy kinevezés vagy aláírás miniszteri ellenjegyzése. Ez a kézjegy biztosíték arra, hogy a külföld felé Magyarország külpolitikája tökéletesen egységesen jelenjék meg. Meggyőződésem, hogy erre a biztosítékra nemcsak a Kormánynak, hanem legalább annyira a köztársasági elnök úrnak is szüksége van, hiszen ez az – idézőjelben hadd használjam – "ellenjegyzés" megnyugtató módon tanúsítja számára, hogy az egységes külpolitika jegyében cselekszik. Ugyancsak ezt célozza az az általános gyakorlat, hogy az államfő tárgyalásain mindig jelen van a kormányzat képviselője: külföldi útjaira általában miniszter – esetleg államtitkár – kíséri el, aki a Külügyminisztériumot tájékoztatja a látogatás tanulságairól, eredményeiről, hogy az útból fakadó tennivalókban is intézkedni lehessen. Igen sok tekintél yes demokráciát ismerek, ahol az elnököt vagy a miniszterelnököt gyakran részesítik éles bírálatban – időnként még saját kormánya tagjai is. Azokban az esetekben, amikor az államfő és a kormány eltérő politikai erőket képvisel – mint például jelenleg Török országban – , gyakori az ebből a helyzetből adódó feszültség. Ismerős helyzet – azonban nem szeretném, ha ez Magyarországon a továbbiakban elmélyülne. Ami engem illet, én minden állampolgárral – hogy a képviselőket idézzem – "az illem és jó modor í ratlan szabályai szerint" szoktam viselkedni, és ez természetesen különösképpen vonatkozik a köztársasági elnök úrra. Szerintem a szóban forgó – véleményem szerint indokolatlanul felnagyított – esetben is célszerű lett volna az interpelláló képviselő urakn ak az elnök úrra és a miniszterre bízni, hogy – amennyiben a miniszter bármilyen érzékenységet sértett – az ügyet a lovagiasság szabályai szerint, egymás között rendezzék. Szeretném megnyugtatni a tisztelt Házat: ez szeptember 19én, szombaton, az elnök úr izraeli utazása előtt egy beszélgetés keretében meg is történt. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy a legfőbb közjogi méltóságtól a politikai erőkön át a köznapi, az egyszerű állampolgárokig mindnyájan a nemzeti érdek szem előtt tartásával politizáljunk, nyi latkozzunk és cselekedjünk. Örvendetes módon a szabad választások óta külpolitikai téren ezt az elvet általában jól követjük – annál sajnálatosabb egy éppen ma tudomásomra jutott eset, amikor az történt, hogy a minap Magyar Bálint szabaddemokrata képviselő úr Németországból hazatérve a sajtót értesítette Kinkel külügyminiszter úr küszöbön álló magyarországi látogatásáról. Ebben semmi baj nem lenne, csak a két külügyminisztérium egyeztetett álláspontja szerint ez a bejelentés néhány nappal később történt vol na. Mindenesetre, a külpolitikában mutatkozó egyetértésnek én örülök, és különösen fontosnak tartom az összhangot a Parlamentnek felelős kormányzat és a politikai felelősséggel nem bíró államfő között – a külpolitikai kérdésekben is. Mint jeleztem, ez eddi g jól megvalósult, az 1991. október 15én tartott külpolitikai expozémban utaltam is a köztársasági elnök utazásainak, találkozóinak külpolitikai jelentőségére. E tények alapján aligha hiszem, hogy az idézett megjegyzés sértőnek minősíthető. Kérem a válasz tudomásulvételét. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm külügyminiszter úr válaszát. Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetérte a külügyminiszter úr válaszával. RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr ! Örömmel hallottam szavait. Annyit szeretnék csak hozzátenni, hogy arról nem igazán interpelláló társammal tehetünk, hogy az ön által említett háromórás előadásból ez a sajtónyilatkozat jelent meg. Hozzátenném azt is, hogy amit ön most mondott, azt támasz tja alá ez is, hogy tehát témavázlat és nem ellenjegyzés lényegében a lényege ennek, amit elmondhatunk, tehát hogy a köztársaság elnökének nem ellenjegyzéssel kell és lehet a külföldi vagy akár az itthoni programjain előadásokat tartani.
