Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
860 Ez pedig nem kívánatos, ebben a kérdésben most döntési helyzetben van az Országgyűlés, és átgondolt módosításokkal ezt a kérdést megoldhatja. Ugyanakkor hadd mutassak rá arra, hogy a lényegében háromféle önkormányzat megalkotásával, és lényegében az egyesülési jog bekapcsolásával a törvény megteremti azt a lehetőséget, hogy a különböző életh elyzetekben és a különböző problémákkal gyürkőző kisebbségek mindegyikének megoldást adjon. Hiszen kívánatosnak tartjuk ebben az országban a civil társadalom fejlődését, és feltehetően szeretnénk, ha a nemzetiségek civil társadalma is megfelelő módon fejlő dne, márpedig az önkormányzatok három formájának felajánlásával: a települési önkormányzattal, az önkormányzati csoporttal és a részönkormányzattal megteremti azt a lehetőséget, hogy az egymásba való átmenetiséggel a különböző élethelyzetekben lévő csoport ok számára a fejlődés lehetősége megnyíljon. Természetesen meggyőződésem, hogy ez csak akkor fog sikerülni, ha a nemzetiségi civil társadalom fejlődéséhez is megfelelő anyagi keretek állnak rendelkezésre, és természetesen csak akkor lehet az önkormányzatis ágot tartalommal megtölteni, ha van mire támaszkodniuk ezeknek a nemzetiségi önkormányzatoknak. Itt határozottabb és erősebb jogi garanciákra van szükség, az egyesületek és önkormányzatok egymáshoz való viszonyának a rendezésére, hiszen azzal a legitimáció s problémával állhatunk szemben, hogy még az egyesület esetén tagsággal rendelkezők – akár közvetett módon nemzetiséget vállaló tagok – kevesebb jogosultsággal rendelkeznek, mint a nem regisztrált önkormányzatok, illetőleg csak jogi személyként regisztrált önkormányzatok. Ez feltehetően feszültségeket teremthet, és ezeket a feszültségeket a törvényalkotónak kell feloldani. A leglényegesebb és a legfontosabb az idézett szent istváni törvények alapján is a kulturális autonómia kérdésköre. A közhatalomnak nem az a feladata, hogy meghatározza, milyen legyen a kultúra, csak a feltételeket kell megteremtenie, és megfelelő segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy mindenki kulturált életet élhessen, a nemzeti kisebbség is. Ezért mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a kultúra ne térjen el a maga céljától, és ne kényszerüljön politikai vagy gazdasági hatalmasságok szolgálatába szegődni. Tisztelt Képviselőtársak! A Gaudium et Spes zsinati konstitúcióból idéztem, és úgy gondolom, ha ezeknek a kritériumoknak megfelel a törv ényalkotásnak ezen szelleme és a törvényalkotás garanciái, akkor jó törvényt alkotunk, ha ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, akkor úgy gondolom, hogy a törvény üres lesz és alkalmazhatatlan. Befejezésül rögtön rátérek az 5. kérdéskörre, az anyagi gara nciák kérdéskörére. Amikor bevezetőmben arra kívántam rámutatni, hogy a történelem folyamán mindig nemzeti kisebbség és nemzeti többség sorsa össze volt kötve ebben a hazában, akkor igaz ez a jelenlegi helyzetben is. Igaz az ország jelenlegi gazdasági hely zetében is. Tudomásul kell venni, hogy ma nem alkotunk olyan törvényt, és nem tudunk a törvényben olyan garanciákat biztosítani, amelyek 40 vagy 100 vagy többszáz év elmaradottságát, intézményhálózatának a meg nem létét egyik napról a másikra biztosítani t udják. Ugyanakkor kötelességünk azokat a jogi garanciákat biztosítani, amelyek minden évben – akár az Országgyűlés ellenőrző szerepének fenntartása mellett is – biztosítják, hogy ezek – a kulturális autonómia kérdései – nem üres szavak, ez nem üres törvény hely, hanem valóságos funkcionáló törvény lehet. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a jelenlegi törvénytervezetnél sokkal pregnánsabban, sokkal konkrétabban vannak megfogalmazva az anyagi garanciák. Úgy gondolom, hogy az a technika, amit a törvény alk almaz, erre alkalmas. De ha nem akarunk a törvényalkalmazás folyamán feszültségeket, akkor ma ennek a kisebbségi alapnak a működési szabályait a törvényben alapvetően meg kell határozni. Mert csak akkor érzem jogilag garantáltnak ezeknek a jogoknak az érvé nyesülését, ha jogi és anyagi garanciákkal megfelelő módon vannak körülbástyázva.
