Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 1. kedd, az őszi ülésszak 1. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államitkár:
80 fizettünk ki, mint amennyit terveztünk. A társadalombiztosítás rossz likviditási helyzete miatt viszont a tervezettnél 400500 millió forinttal nagyobb összeget kellett a felvett hitelek k amataira kifizetni. A gyógyítómegelőző ellátásokra fordított kiadások lényegében az előirányzott szinten teljesültek. Nem így a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköztámogatás ráfordításai. A tervtől való eltérés csak e tételnél már tavaly nagymértékű, mi ntegy 4,5 milliárd forint. A túlfutásnak több oka is van. 1991ben a gyógyszertámogatás belső szerkezeti arányai erélyesen megváltoztak az importált korszerű, de egyben lényegesen drágább gyógyszerek javára. Ez természetszerű következménye a behozatali köt öttségek megszűnésének, azt azonban, hogy a támogatási kiadásokat ilyen mértékben megnöveli, kellő biztonsággal előre nem lehetett tervezni. Ebben szerepet játszott az is, hogy a forintleértékelések nyomán e termékek árszínvonala tovább nőtt. Erőteljesen e melkedtek a volt szocialista országokból behozott gyógyszerek árai is. A lakossági terhek növekedésének mérséklése érdekében is születtek intézkedések, mint például a támogatási kulcsok megemelése, a térítésmentesen adható gyógyszerek körének bővítése. Ugy anakkor az év közben már látható túlzott kiadásnövekedés lefékezésére meghozott intézkedések '91ben már nem tudtak érdemleges hatást kifejteni. Tisztelt Ház! Az előzőekben felsorolt tényezők együttes hatásaként keletkezett mintegy 22 milliá rd forint összegű hiány fedezetének megteremtése komoly fejtörést okozott. Nincs ok titkolni, hogy a javaslatok kidolgozásának fázisában igen heves vitákat folytattunk. Ha a társadalombiztosítás érdekeit nézzük, akkor a legegyszerűbb természetesen az volna , ha a központi költségvetés az alap hiányát azonnal készpénzzel rendezné. Ez azonban a központi költségvetés ismert helyzetében nem járható út. Így került előtérbe az, hogy az alap likviditási tartalékának mintegy kétharmadát vegyük igénybe a fedezet bizt osítására. Azzal azonban mindenki egyetértett, hogy ez nem jelentheti az amúgy is nagyon szűkös tartalék végleges felélését. A likviditási tartalékot ezért a törvényjavaslat szerint legkésőbb '94 végéig vissza kell pótolni. Hogy miből? A fedezetet erre a j árulékfizetőknek az alappal szemben '91. év végén fennálló, a hiánynál mintegy 2,5szer nagyobb járuléktartozása adja. A törvényjavaslat szerint a likviditási alapból igénybe vett összeget '92ben, '93ban és '94ben három egyenlő részletben vissza kell pó tolni a járuléktartozások megfizetésére befolyt összegből. E konstrukcióba illeszkedik egyébként a Magyar Államvasutak, a kiugróan legnagyobb adósságot felhalmozott vállalat ügyében létrejött kormányzati megállapodás is, mely szerint a 8 milliárd forintot meghaladó összegű tartozást három évre szétosztva kell a társadalombiztosításnak megfizetni az előbb jelzett három évben. Természetesen minden pénzügyi konstrukciónál ott van a biztosíték kérdése is. A kedvezőtlen gazdasági feltételek miatt számolni lehet azzal, hogy a '91. év végi tartozások jelentős részét a járulékfizetők a tartalék visszapótlására megadott határidőkig nem tudják megfizetni. Ezért nagy jelentőségű a visszapótlásra vonatkozó garancia feltételrendszere. A teljes körre kiterjedő készfizetői garancia a központi költségvetés adott helyzetében nem irányozható elő. Ehelyett az államnak a gazdálkodó szervezetekben megjelenő tulajdona, illetve e tulajdonnak az értékesítésből befolyó bevétele az, amely fedezetként a törvényjavaslatban foglaltak sze rint rendelkezésre áll. (18.10) Tisztelt Ház! Az eddig említetteken kívül a törvényjavaslat egy adósságot is szeretne törleszteni. Ismeretes önök előtt, hogy a társadalombiztosítás 1992. évi költségvetéséről szóló törvény létrehozta a két biztosítási ág ön álló pénzügyi alapját. E törvény azt tartalmazta, hogy a Társadalombiztosítási Alap tartalékait külön törvény osztja majd meg a két biztosítási ág között. Az 1991es év lezárásával ismertté vált a társadalombiztosítás különböző tartalékainak, a tartósan le kötött eszközöknek, a befektetések hozamának és a likviditási tartaléknak az év végi nagysága, így már nincs akadálya ezek megosztásának.
