Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 22. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
658 Amikor én azt mondom, hogy nincs válság, de közben zuhan egyértelműen az egyébként piacképes termékünk termelése, azért, mert a gazdálkodó – és itt nem a szocialista gazdálkodó típusú szövetkezetek, han em az egyéni vállalkozó nem találja meg a számítását, akkor bizony el kell mondani, hogy valóban válságprobléma van. És még valamit, amire az elején utaltam: kérem tisztelettel, azt mondjuk, hogy nincs különösebb gond, baj, de figyeljünk egy számra: 1992b en az élelmiszergazdaság privatizációjából az összprivatizációs bevétel 55%a került bevételre. Hát, bocsánatot kérek, 10 fillér nincs visszaáramoltatva a mezőgazdasági feldolgozó iparba. Ez az alapok tökéletes elvonása, és itt van a gond, baj. Most jutunk el olyan szintre – kicsit megkésve – , hogy legalább a privatizációs bevételekből valamit ennek az ágazatnak származtassunk vissza, és akkor eljutunk odáig: biztosíte jövedelemgaranciát? Amit én állami eszközökkel közvetlenül szabályozok, és amit én strat égiai cikknek tekintek, arra valamilyen jövedelemgaranciát illik adni, mert akkor különben mi a fenének hozzuk meg ezt a törvényt? Hogyha a nagy szegmensben nem biztosítunk valamit, akkor az lesz, hogy a közvetlenül szabályozott termékeknél az oda nem rend elt eszközök miatt egyszerűen egy csökkenés áll, és közvetlenül szabályozzuk végén a nagy semmit. Hát ez nem megy, hogy azt a 30 milliárd forintot odarendeltem, amely egyébként egy nagyon szép szám. Én azt mondom, ha a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy ennyi jut, akkor ennyi jut. Ezt szándékosan mondom, mert ez egy költségvetési szemlélet, és hogyha azt nézném: indulhatna ez a mezőgazdaság nullbázisról, nem kellene ennek a mezőgazdaságnak 10 fillér támogatás se, csak ami a forgalmi adóból visszatérített, lényegesen magasabb, mint amennyit állami támogatásként viszszaszármaztatok. Tehát végeredményben ez a mezőgazdasági ágazat igenis önfenntartó, még jelen feltételek mellett is. Egy csomó törvénnyel rendeztük már a tulajdonviszonyokat. Azt nagyon jól tudom , ismételt probléma az, hogy nem ez az egyetlen egy törvény, amelyik jövedelemgaranciát biztosít, de kérem tisztelettel, két és fél év alatt nem jutottunk el odáig, hogy a már földmagántulajdon szentségét hirdető törvények szellemében egyáltalán egy földhi telintézetet létrehozzunk, tudniillik a jelenlegi feltételek mellett a mezőgazdaságba beruházni nem lehet. Még mibe nem lehet? Jelenleg sem terhelhető a földem, márpedig piaci feltételek mellett különösebben nem kell bizonyítani, hogy a legnagyobb termelés i értéket még terhelni sem tudom, mert nincs olyan, aki erre hitelt és hitelgaranciát ad, az rendkívül nagy probléma. Ha viszont ez a piaci feltétel helyreáll, egészen bizonyos, hogy már két szegmense, az agrárpiaci rendtartás eszközrendszerrel, szabályzó rendszerrel, valamint a hitelrendszerrel rendkívül sokat segítünk az agrárpiaci szereplőknek. A rendtartási hivatalt Gaál Antal képviselőtársam elég szerényen megkritizálta. Én azt mondom, hogy erre egy fillért nem kell áldozni. Jelenleg is vannak a Nemzet közi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, a Pénzügyminisztériumban, az FMben ezekkel foglalkozó szakmunkatársak, egy szűkkörű agrárrendtartási hivatal létrehozása költségbővítés nélkül végrehajtható, kormányszervként jár el. Az pedig, hogy ezek után a Kormány a mezőgazdasági miniszter útján látja el az agrárpiaci rendtartás vagy rendtartási hivatalnak a felügyeletét, megmondom őszintén: magam is üdvözölném, de egyetlenegyre kell vigyázni, az ilyen bizottságosdi, és akkor én véleményezem, te véleményezed stb. – ez a felelősség elvonására alkalmas. Egyébként a rendtartási hivatalról nagyon könnyű – talán kellő információ hiányában – rosszakat mondani. Hozzáteszem, ez a Közös Piacon belül mint külön rendtartási hivatal, csodálatosan működik, és egy rendkívü l protekcionista, hatalmas piacot jó, megfelelő hatásfokkal vezényel le, méghozzá iszonyatos érdekvédelem mellett, mert azt hiszem, a mezőgazdasági piacát a Közös Piac a legkeményebben védi. Erre csak azt mondtuk a képviselőtársaimmal, hogy véleményünk sze rint ezt az eszközrendszert nem szétforgácsolni kell, hanem pontosan egy kézbe és döntéshelyzetbe hozni. Egy pár szó a terméktanácsokról. A terméktanácsok rendkívül fontos szereplői, akárhogy szerveződtek meg – ennek a piaci pályának. De – hát ha én ciniku s akarnék lenne, amit mi: Parlament itt döntést hozunk és a rendtartási hivatal pedig betartat szabályokat, az igazi balhét, a kemény érdekütköztetéseket a terméktanácsokban fogják lefolytatni. Miért, kérem tisztelettel? Mert
