Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 22. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
574 Csoóri Sándor 15 évvel ezelőtt, amikor a maga küzdelmeit vívta, a következőt mondta: "A hatalmon lévőknek mindig lehetnek érveik ellened, és a legkezdetlegesebb érv az, hogy túl hangos vagy, ezért aztán belezavarnak mindenfajta vitába, ahol jobban megis merhetik indulataid, feszültségeid, mint érveid!" Csurka István a hét végén azt mondta, hogy itt hetek, hónapok alatt Magyarország sorsa hosszú évtizedekre eldőlhet. Kedves Képviselőtársaim! Ez az egyetlen gondolat a hét végén, melyben részben egyet is ért hetünk, csak annyit szeretnék hozzátenni: ez is szükséges, és az is, hogy a jogállamiság, a parlamenti demokratizmus törvényi megalapozásával építsük fel a jövő évezred Magyarországát, és ne másodpercek alatt! Fontos számunkra az, hogy nemzedékek sorsa ne politikai szeszélyek és pótcselekvések sorsa legyen. Nem az utcán kell eldőlnie a mai magyar politika létkérdéseinek, és nem biztos, hogy 19ére 24én kell választ adni, de ha nincsen másként, akkor választ kell adni. Mi is, én is, és remélem, önök is azér t küzdenek, hogy néhány év vagy évtized múltán ne kelljen magyar költőnek magyarul megírni, hogy látta nemzedéke legjobb elméit az őrület romjaiban! Mert a gyűlölködés nemcsak hogy egyidős az emberrel, és nemcsak hogy a gyűlölet máglyáján szellemek, de emb erek teste is porladt már el, hanem óvnám magunkat attól, hogy a lobbanékony világban tovább szítsuk a tüzet! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Két képviselőtársunk is – gondolom – hozzászólni akar. Gáspár Mikló snak a Kereszténydemokrata Néppárt részéről kétperces időkeretben van módja nyilatkozni. Napirend előtti felszólaló: Dr. Gáspár Miklós (KDNP) GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Suchman Tamás felszólalásának azt a kitételét , amelyben szélsőségnek nevezte a hétvégi békés és a jogállamiság mellett történő tüntetést, mint rágalmat és mint címkézést a leghatározottabban visszautasítom. (Taps a jobb oldalon.) Közismert, hogy demokráciákban a népakarat kifejezésre juttatásának és mérésének bevett módja a választás. A választáson minden párt hirdeti a maga programját, és ha valamely párt vagy koalíció megnyeri a választást, akkor a képviseleti demokrácia szabályai szerint ők alakítanak kormányt. Amikor tehát a médiák kifejezetten ko rmányellenes műsorpolitikát folytatnak, akkor nem egyszerűen a Kormány, hanem a választáson kifejezésre jutott többségi népakarat ellen politizálnak; az ellen a többség ellen, amely a saját pénzéből nagyobbrészt fenntartja ezeket a médiákat. (Felkiáltás: Ú gy van! – Taps.) Ez a médiagyakorlat Európában példátlan. Mélységes szakmai meggyőződésem, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében a miniszterelnök úr jogszerű előterjesztése alapján a köztársasági elnök úrnak fel kellett volna mentenie a médiavezetőke t. (Felkiáltás: Vagy nem!) Ha az Alkotmány betartatik, és a médiavezetőket felmentik, a tüntetésre sem került volna sor. A hangsúlyozottan békés tüntetés tehát, amely nem másért, hanem az Alkotmány, az Alkotmánybíróság döntése, a jogállam és a demokrácia v édelmében folyt, nem valamely szélsőség, hanem a nemzeti centrum részéről történő tüntetés volt. (Zaj.) A tüntetők nem a Kormányt kiszolgáló médiákat követeltek, de azt igenis követelték, hogy a médiák ne legyenek az ellenzék kiszolgálói sem! (Felkiáltás: Úgy van!) A jogállam csak akkor lehet szilárd, ha erkölcsi alapokon nyugszik, és a törvényeket minden fél és mindenki betartja. Úgy gondolom, hogy a jogállamról vallott felfogását éppen az előttem felszólaló MSZPs képviselőnek kellene korrigálnia. Valamen nyien hallhattuk például az idei év első félévében, amikor a szakszervezetekkel kapcsolatos törvény vitájában felszólaló MSZPs képviselő a törvényt többször is mint az önök törvényét, mármint a koalíció törvényét említette. E felfogás szerint a törvényt t ehát nem az Országgyűlés, hanem egyes pártok hozzák. Ez merőben szokatlan felfogása a képviseleti demokráciának. Talán a jogállamnak ebből a felfogásából fakad, hogy
