Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvénnyel érintett ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
564 Szeretetszolgálat, továbbá ezeknek a szervezeteknek a jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységei. Nos, ezek a szervezetek kedvezményes elbírálásban részesülnének, minden különösebb eljárás nélkül 60 napon belül megkapják az eddig általuk ingyenesen használt állami ingatlan tulajdonjogát. Ebben a körben is – bármennyire szimpatikus ez a felsorolás – felmerül egy kérdés. Az önkormányzati bizottság ülésén megkérdezték a Kormány képviselőjétől, hogy ugyanilyen elvi alapon felmértéke valamennyi társadalmi szervezetet, vizsgáltáke, hogy nincseneke még olyan társadalmi szerv ezetek, amelyek teljesen hasonló kedvezményes elbírálásban kellene, hogy részesüljenek. Erre a kérdésre a Kormány képviselője nem tudott válaszolni a másfél éves érlelés után sem. A másik probléma. A legértékesebb ingatlanoknál a Kormány döntési jogkörébe kívánja rendelni a törvényjavaslat az ingatlanokról való rendelkezést. Természetesen ezen lehet vitatkozni: helyese, nem helyese. Az azonban semmiképpen nem lehet helyes, hogy ezek a nagy értékű – hangsúlyozom: legértékesebb – ingatlanok úgy kerüljenek a Kormány rendelkezése alá, úgy, hogy a Kormány ezeknek a tulajdonjogáról rendelkezhessék, hogy semmiféle szempontot, irányelvet ez a törvényjavaslat ehhez a vagyonosztogatáshoz nem tartalmaz. Álláspontunk szerint egy ennyire hosszan kiérlelt törvénynél ily en felelőtlen tulajdonosi magatartás az Országgyűléstől nem várható el. Mindenképpen szükséges, hogy ezeknek az ingatlanoknak a további sorsáról az Országgyűlés tudomást szerezhessen, a döntésbe – legalábbis irányelvek szintjén – bele tudjon szólni. A köve tkező elvi kérdés. Amint az expozéból is kiderült, a törvényjavaslat eleget kíván tenni annak a Kormányt terhelő kötelezettségének, hogy biztosítsa a pártok helyi szervezeteinek az elhelyezését. Nos, természetesen ezek az ingatlanok alkalmasak általában er re a feladatra. A gond nem itt jelentkezik. A törvényjavaslat 6. szakaszának (1) bekezdése ugyanis az igény kielégítésének feltételeként tartalmazza, hogy akkor biztosíthatják a pártok helyi szervezetei részére az elhelyezést és a tulajdonjogot ebben a kör ben – most idézem a tervezetet – , "ha az elhelyezési igény kielégítését a köztársasági megbízott javasolja". Hangsúlyozom: ott a ha kötőszó. Egyértelműen feltételről van szó, nemcsak egy bizonyos szempontról, amelyet felül lehet bírálni. Álláspontunk szeri nt a pártok elhelyezésének a biztosításához mindenképpen valamiféle pártsemleges megoldást kell találni, legalábbis a javaslattételre. Ebből a szempontból a köztársasági megbízottat ilyen jogkörrel felruházni véleményünk szerint szereptévesztés. Nem kívá nok részletesen foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy 1990 nyarán a köztársasági megbízotti intézményt törvényességi felügyeletre hozta létre az Országgyűlés, és nem arra, hogy ilyen tulajdonjogosztogató kérdésekben meghatározó szerepe lehessen. Ezen túlmen ően azonban konkrétan is rendkívül aggályos a köztársasági megbízottnak az ilyen jogokkal való felruházása. A köztársasági megbízott a Kormánytól függ. A Kormány a koalíciós pártoktól függ. Tehát – a kört rövidre zárva – egy olyan érdekeltségi körben lehet dönteni arról, hogy melyik párt milyen ingatlant kapjon, ahol a kedvezményezettek végül is alárendeltségi viszonyban vannak a döntést hozó szervvel. Ez álláspontunk szerint jogi képtelenség, ilyen megoldást találni és a törvényben keresztülvinni anélkül, hogy a pártok jogos érdekei ne sérüljenek, aligha lehet. Nem kívánok belemenni abba a kérdésbe se, hogy ez a rendelkezés egy eredeti leosztás keretében nagyjából a jelenlegi pártstruktúrának megfelelően szabályozná ezeket a tulajdoni kérdéseket, és az eset leges változásokra, a pártok megváltozására, feloszlására, szakadására, új pártok keletkezésére aligha lehet figyelemmel, hiszen ezeket az ingatlanokat most osztanák el. Ezzel egy olyan kedvezményezett helyzetbe kerülnének a jelenlegi parlamenti pártok, il letőleg az 1990 tavaszán kialakult pártstruktúra, amely ezt a szervezetet meglehetős nagy mértékben a jelenlegi költségvetési támogatás rendszerén túlmenően is tulajdonjogilag bemerevítené, és az egyéb társadalmi szervezeteknek, illetőleg az adott helyzetb en a pártoknak nehézséget jelentene a későbbiekben az ingatlanszerzés. Éppen ezért álláspontunk szerint sajnos, a hosszú, két törvénysértéssel, tehát két törvényes határidő elmulasztásával kiérlelt törvényjavaslat még mindig elég éretlen. A hosszú
