Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
560 Köszönöm a szót, Elnök Úr. Három módosító indítványt nyújtottam be 6540es számon a tavalyi év társadalombiztosításának költségvetés i zárszámadásához. Ebben indítványt tettem három lépcsőben, három különböző összegben költségvetési szerepvállalásra. Azzal a megállapítással, amit Fekete Gyula kijelentett, hogy a központi költségvetés amúgy is túlterhelt és ezért nem indokolt a szerepvál lalását igénybe venni a társadalombiztosítási alap hiányának rendezése során, messzemenőkig vitatkozom. Egyrészt minden fejlett demokratikus országban a kötelező társadalombiztosítás állami garanciával működik. A jelenleg benyújtott zárszámadás teljességge l negligálja ezen kötelezettséget, és a 22 milliárdos hiány rendezését pedig a társadalombiztosítási alap likviditási tartalékából fedezi. Azt gondolom, ebben a Parlamentben akik komolyan gondolják a profiltisztítást és a költségvetési garancia kérdését, n em mehetnek el szótlanul ezen 22 milliárdos hiány ilyen módon való rendezése mellett. Éppen ezért indokoltak azok a módosító indítványaim, amelyek három lépésben, három különböző összeggel kívánják ezt a helyzetet némileg – aláhúzom, némileg – módosítani. Mindenki a saját szájíze és elkötelezettsége szerint megtalálja a három módosító indítványban azokat a lépcsőfokokat, amelyeket még ő el tud fogadni. Az egyik indítvány körülbelül 2 milliárd forint átcsoportosítását jelentené a központi költségvetésben. Ez a költségvetési szervek tartozását és a be nem fizetett foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjak fedezetét jelentené. Azt gondolom, ha az állam egy olyan intézkedést hoz, amely lehetővé teszi a korengedményes nyugdíjak meglétét, akkor – miután nem fizetik be a cégek – valamilyen módon állnia kell ezt a számlát, vagy a cégeket kell kötelezni arra, hogy ha nem megy, akkor másfajta módon oldják meg, de mindenképp az a felelős. Nem pedig a társadalombiztosítás, amely féligmeddig kibicként és jószándék úlag folyósítja ezen ellátásokat, ezért mindenképpen vétlen ezen hiány kialakulásában. Második módosító indítványom a MÁV tartozását kívánja az állami költségvetési körbe vonni. A MÁV igen nagymértékű támogatáscsökkenésen ment keresztül, és ennek következt ében ennek orvoslását úgy próbálta megoldani, hogy nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. Ez az, amit igazából egy ekkora monopolhelyzetben lévő állami vállalat nem engedhetne meg magának. Több mint 8 milliárd forint az elmaradt befizetése a Magyar Államvasutaknak. Tudom, hogy mindkét fél egyaránt hibáztatható azért, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal folytatott tárgyaláson nem született korábban már megállapodás. De azt hiszem, nem lehet egyértelműen a társadalombiztosítási alapra ráterhe lni azt a kötelezettséget. Hiszen egyértelműen a tulajdonjog nem vitatható, az állam és a magyar költségvetés ilyen szempontból elkerülhetetlenül felelősséggel rendelkezik. A harmadik ütem egy komolyabb átcsoportosítást jelentene, mintegy 15,2 milliárd for intos átcsoportosítást. Ezt részben csak egy oldalról indokoltam. Másik indoklást is el lehetne mondani. Létezik ugyanis az1988. évi XXI. törvény, ami kimondja a 4/a szakaszában, hogy a likviditási alapot az alap mindenkori éves kiadási főöszege 6%ának me gfelelő mértékéig kell képezni. El kell mondjam, ez a 6% körülbelül annak a 30 milliárdnak felelt meg, ami jelenleg rendelkezésre áll. A likviditási tartalékot az előírt szinten első ízben legkésőbb az 1992. évi mérlegzárásnál kell feltölteni. Tehát, tiszt elt képviselőtársaim, amennyiben ezt a pénzt most a likviditási alapból használjuk fel, azt midenképpen vissza kell tölteni, és erre garancia sajnos a leírt társadalombiztosítási zárszámadásban nincs meg. Ezért a Társadalombiztosítási Alap jövő évi gazdálk odása nagyon komoly likviditási gondokkal fog küszködni, mindenfajta háttér és biztos garancia nélkül, ami azt jelenti, hogy költségvetési garancia és likviditási alapbeli háttér nélkül. Annál is inkább megalapozatlan és ésszerűtlen az, hogy a központi köl tségvetés teszi az ártatlant, mert több mint 40 milliárd forint szociálpolitikai jellegű kiadás van az 1991es évi költségvetésben, ami kifejezetten állami költségvetési feladat. Uraim, akkor ne kezdjük el azt magyarázni, hogy ezt a pénzt most nem fedezi a költségvetés, mert a költségvetésnek nincs erre pénze. Ha ebben több mint 40 miliárd a költségvetési kiadás tisztán, akkor az egy nonszensz, hogy a 22 milliárdot nem fizeti a költségvetés. Ugyanakkor meg sajnálkozik, hogy milyen nehéz a
