Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat álatalános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
558 Ugyanez történik a költségvetési törvény 24. §ában foglaltakkal, a belföldi államadósságok rendezése tárgyában előírt kötelezettségekkel. A 24. § előírta, hogy milyen szerződéskötési kötelezettsége van a pénzügyminiszter úrnak és a M agyar Nemzeti Bank elnökének. A most előterjesztett törvényjavaslat 11. §a annak rendjemódja szerint megállapítja, hogy az eredeti költségvetési törvény 24. § a) d) és i) pontjaiban előírt kötelezettségének a pénzügyminiszter úr és a Magyar Nemzeti Bank elnöke eleget tettek. Arról azonban már nem szól a történet, hogy van itt még e) f) g) pont is, és a 31. §, ugyanis az ezekben előírt kötelezettségének sem a miniszter úr, sem a Nemzeti Bank elnöke nem tettek eleget. És most jön az igazi jogi bravúr, és pr óbáljanak követni! Az elmulasztott szerződéskötési kötelezettséget új előírásokkal, új feltételekkel kísérli meg a törvényjavaslat rendezni. Ma fogjuk hozni a törvényt – amikor meghozzuk. Előírja a törvényjavaslat, ma, hogy 1992. január 1jével nyújtson hi telt a Nemzeti Bank a költségvetésnek az 1991. december 31én fennálló tartozás átvállalására – és sorolhatnám még tovább ezeket a szakaszokat, amelyek ezt próbálják kezelni. De képzeljék azt, hogy ma hozunk egy törvényt, amire már 8 vagy 10 hónappal ezelő tt kellett volna hitelt nyújtani. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. És a legszebb gyöngyszem természetesen a 15. §; a költségvetési törvény 31. §a helyébe a következő rendelkezések lépnek – mondja a törvényjavaslat: e törvény 12. § b) pontja szerint… és így mondja tovább. Ennek a törvénynek ugyan van 12. § b) pontja, de a költségvetési törvénynek nincs, amelyre itt hivatkozik. Ugyanis, hogyha ezt a szakaszt beemeljük az eredeti költségvetési törvény 31. §ába, akkor ez úgy fog jelentkezni, hogy ott hiába kere sünk egy 12. § b) bekezdést – ilyen nincsen. Tehát ha ezt a szakaszt a tisztelt Ház megszavazza, és valóban bekerül oda, akkor ez majd így fog szólni: az államháztartáson kívüli adósok felé fennálló követelések összege 1991. december 31én 153 milliárd 696 ,2 millió forint. Kérem, nekünk olyan Kormányunk van, hogy már 1990. december 31én – ugyanis ekkor hozta a Parlament a költségvetési törvényt – , tudta a Kormány fillérre, hogy mennyi lesz az államháztartáson kívüli adósok felé fennálló követelések ö sszege 1991. december 31én. Ilyen előrelátás mellett igazán úgy gondolom, nincs miért aggódnunk a költségvetésért. Ugyanez a helyzet a d) alpontnál: ott is bekerült, hogy 1991. december 31én az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján a költségvetési törvé ny… – és így tovább. Az Állami Számvevőszék még akkor egyáltalán semmiféle vizsgálatot nem végzett, ezt most végezte, de ez mindenesetre bekerült. Még sorolhatnám tovább ezeket az eseteket. Tisztelt Ház! Az egészben, a szakszerűtlenségen kívül, van ezeknek a példáknak egy sokkal szomorúbb eleme is. A példákból kitűnt, hogy egy most megszavazandó törvény állapít meg visszamenőleges hatállyal kötelezettségeket, és ír elő visszamenőleg határidőket. Mondandóm aktualitását csak növeli az, hogy Palotás képviselő úr ma megint előterjesztette a szokásos önálló indítványát, amelyik ma arról szólt, hogy a munkaügyi miniszter bizonyos rendelkezései alkotmányellenesek voltak. Ez az alkotmányellenes rendelkezés – az Alkotmánybíróság 18/1991. határozata – azt mondja, hogy alkotmányellenes minden visszamenőleges hatályú rendelkezés, mert ellenkezik a jogalkotásról szóló törvény 12. § (2) bekezdésével, mely szerint jogszabály a kihirdetést megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. Úgy tűnik: a Kormány sem a jogalkot ásról szóló törvényt, sem az Alkotmánybíróság határozatát nem ismeri, vagy ismeri, de nem érdekli. Tisztelt Ház! Végezetül még egy megjegyzés. Úgy tűnik, az ország költségvetése úgy működik, hogy a Kormány előterjeszt egy törvényjavaslatot. Ezt a koalíciós egység elfogadja, megszavazza. A
