Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Az ülés tárgysorozaatának elfogadása - A központi költségvetés 1993. évi irányszámait és a tköltségpolitika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VINCZE KÁLMÁN, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja vezérszónoka: - ELNÖK (Szabad György): - VINCZE KÁLMÁN, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
542 jelenleg azokat a mezőgazdasági termékeinket és azt a mezőgazdaságot sújtja, ami köztudottan nagyon nehéz helyzetben van. Külgazdasági forgalomban véleményünk sze rint egyedüli befolyásoló a forintleértékelés kell hogy legyen. E körülménynek szinkronban kellene lenni, és szinkronban van az adósságszolgálati rátának a csökkenésével. Az import szerkezetét át kell rendezni az élőmunkaigényt követő mezőgazdasági és feld olgozóipari termelőeszközök felé. A belső értékrend nincs szinkronban az árral véleményünk szerint. Tehát nem indokolt a fogyasztói árak növekedését 2022% alá tervezni. Ez nem is lehet alacsonyabb, mert a bankrendszer ma komoly nemzetgazdasági terhet jele nthet. A költségvetés hitelfelvétele – úgy gondoljuk – növekedni fog, és a preferenciális kényszer várhatóan sújtani fogja a költségvetést. A beruházásokról: el kell érni a 46%os növekedést, és a külkereskedelemben véleményünk szerint annál jóval nagyobb összeget kellene realizálni, 600800 millió dolláros exporttöbbletet, a külső fizetési mérleg 200300 millió dolláros többlete kellene hogy realizálódjon. Természetesen itt mi is, amikor a termelés növekedését 2, mintegy 3,5%osra prognosztizáljuk, egy ol yan folyamatot kívánunk felvázolni, ami a növekedésre épül, tehát véleményünk szerint ezt jó lenne elérni. A GDPnövekedés a termelésnövekedés fölé kellene hogy kerüljön legalább fél százalékkal. Elfogadhatatlan a termékek jelenlegi feldolgozottsági szintj e, továbbá drágul az élőmunka és járadéka. Mindig visszatérő kérdés az exporttevékenységnél, és itt újból szintén a mezőgazdaság vonatkozására szeretnék utalni, hogy a feldolgozottsági szintje az exportra kerülő termékeinknek alacsony, tehát így a hozzáado tt értéket nem tudjuk érvényesíteni. A folyóáras GDPnek növekednie kellene 2123% között, és a bruttó munkajövedelmek inflációs mértéke körül kellene hogy alakuljon, tehát 2022% körül. Az államháztartás egyensúlyi kilengéseit a minimálisra kellene csökke nteni. Hitelt külföldről az államháztartás csak rendkívüli esetben és az Országgyűlés előzetes engedélyével eszközölhessen. Ezt azt hiszem, külön nem kellene hangsúlyozni, hogy ez mit jelentene. Erőforrásátcsoportosítást ösztönző pozitív diszkriminációt k ell a leendő és magas foglalkoztatottságot vállaló vállalkozások számára biztosítani. Ez bizonyos mértékig ma is megvan, de ezt szeretnénk hangsúlyozottan ágazati súlyozással, főképpen a vidéki mezőgazdasági foglalkoztatottság egyéni kezdeményezéseit kelle ne hosszú távon és garanciával támogatni. A forint értékalakulását meghatározó tényezők sorrendjét a következők szerint szeretnénk, ha alakulna: Elsődlegesen az áruforgalmi mérleg alakulása legyen a döntő. Másodikként a tőkemozgást, harmadikként a konverti bilitását tennénk. Úgy gondoljuk, hogy 1992ben, mégpedig október végéig létre kellene hozni annak a jelzáloghitelnek az intézményét, ami tulajdonképpen és hozzákapcsolódóan egy olyan hitelgaranciaintézmény is, amely a vállalkozások pénzügyi stabilitását lenne hivatott megteremteni, illetve azokat a feltételeket, amelyek ma egy hitelfelvételnél szinte lehetetlen helyzet elé állítják a vállalkozók egy jelentős részét. Itt egy nagyon lényeges kérdéshez jutottam el, az általános forgalmi adó jelenlegi rendsze rének az átalakításához. Tehát a tervezés a jövő esztendőre a kétkulcsos ÁFAnak a bevezetését javasolja. Itt voltak legnagyobbrészt aggályaink a tekintetben, ha a jelenlegi nullakulcsos ÁFA, amely az élelmiszerek körére, a szolgáltatásoknak egy jelentős r észére terjed ki, megszűnik, megfelelő kompenzáció híján újból azoknak a rétegeknek a nyakába teszünk óriási terheket, amelyek ma szintén jelentős nehézségek árán tudnak létezni, és a létminimum, megélhetési szint alatt vannak jelenleg. Ez igen jelentős sz ám, hiszen több mint két és fél millió ember sorolódik ebbe a számba, és ha figyelembe vesszük ennek a hatását, ez akár a duplájára is növekedhetne.
