Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
512 Kös zönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Boross Péter belügyminiszter úr. (21.20 – 21.30) Felszólaló: Dr. Boross Péter belügyminiszter BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Tisztelt Házelnök Úr! Tekintettel arra, hogy enny i felszólalást és a felszólalásokban elrejtett témakört összefoglalni így menet közben nem volna felelős dolog, ezért tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a mai nap elhangzott gondolatait a Kormány összesíti, majd értékelni fogja és megfelelő nyilváno sságot is biztosít ennek az értékelésnek. Mivel Szabó Tamás miniszter úr megkönnyítette a dolgomat, egész röviden szeretnék, legalábbis utalni egykét olyan kérdésre, amelyik – úgy vélem – mégis szót igényel. Szó esett jogalkotásról, törvényalkotásról, beí gért jogszabályokról, késésről. Szó esett válaszban az egyes jogszabályok társadalmi vagy nem társadalmi egyeztetési bonyodalmairól, a megegyezés reményeinek meghiúsulásáról, az időhúzásról. Úgy hiszem, még egy dologról szót kell ejteni a tárgyilagos elbír álás érdekében, hogy menet közben milyen új igények, milyen új jogszabályok megalkotását tették szükségessé, és az új igények által szükségessé tett jogszabályok hogyan szorítottak ki programban lévő másokat. A vád másként hangzana és jogos volna, ha keves ebb jogszabály született volna a beígértnél. De úgy vélem, ezt senki nem állíthatja. Másik kérdés, ami felmerült hozzászólásomban, én kerülök neveket azon egyszerű oknál fogva, nehogy kétperces vagy valami legyen belőle, bár nincs immár hovatovább. A magya r kisebbséggel kapcsolatos az a megjegyzés, ami a közönség tapsaira utalt, úgy hiszem, többünknek nem esett jól. A magyar Kormány és a kormánykoalíció nemzeti szellemével és felvállalt szellemiségével, és kötelezettségeivel teljesen ellentétes az ilyen tap sra vágyakozó jelleg. Úgy hiszem, nagyon sok tennivalónk van a külhonban élő magyar kisebbséggel kapcsolatban, és úgy hiszem, a Kormány teljesíti ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Belső kisebbséggel: nem lehet mit kezdeni egy elfogult, a publicisztika sz intjén összeállított dolgozattal. Azért nem lehet mit kezdeni, mert úgyszólván válaszképtelen helyzetbe kerül az ember, és ez vonatkozik a cigányság hazai helyzetével kapcsolatban elhangzottakra. Ha valami ennyire egyoldalú felfogásban hangzik el ebben a H ázban, és nyilván emóciókkal telítetten, akkor azt nem lehet tárgyilagos érvek szférájában pró és kontra minősíteni. Azt kell mondani – és ezt a magyar Kormány nyugodtan mondhatja – , hogy az általános európai gyakorlathoz képest tudja megmérni magát: milye n jogokat biztosít, a cigányságot minek minősíti, milyen törekvései vannak. Ha szertenézünk Európában, úgy hiszem, minimális tárgyilagossággal is el kell ismerni, hogy nálunk lényegesen több történt. A kisebbségi törvény előterjesztésében is több történt, ahol nemzetiségi kisebbségi kategóriát kapott a korábban – nem tudom miért sértő – etnikai kisebbségi kategória, de kisebbségi kategóriát kapott. Európa más országaiban bizony nem egészen így áll a helyzet. Elhangzott természetesen az is, hogy gyenge vagy erős a Kormány. De úgy vélem, ez már nem igényel kommentárt. Hol centralizált, mert olyan erős, hol pedig gyenge. Ezek pillanatnyi hangulatokból erednek és nem másból. Roppant lé nyegesnek tartom azonban a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetőjének azt a mondatát, amit legutoljára mondott el kétpercesében, hogy a mai gazdasági gondok többsége nem a Kormány mulasztásából ered. Nagyon kérem tisztelt Ház, hogy ezt írjuk fel a mester gerendára. Mert ugyanakkor elhangzott az is, hogy a helyzet rosszabb most, mint amikor a Kormány ezt átvette. De jegyezzük meg ezt a nagyon lényeges mondatot a későbbi viták érdekében, úgy érzem, hogy meg kell jegyeznünk.
