Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
381 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az ismertetett időkeretben most először a képviselőcsoportok vezérszónokait hallgatjuk meg. Elsőként Kónya Imrének, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának adom meg a szót. Felszólaló: Dr. Kónya Imre, az MDF képviselőcsoport nevében KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány kétéves tevékenységének értékelésekor a vállalt feladatból kell kiindulni, és arra kell keresnünk a választ, hogy az eltelt időszakb an mennyiben sikerült e feladatoknak eleget tenni. A kapott feladat kétirányú volt: a békés rendszerváltozás folyamatának az irányítása, másrészt pedig a működőképesség fenntartása. A feladat a történelemben egyedülálló. Összehasonlítási alapul legfeljebb a hozzánk hasonló helyzetben lévő, és közelítőleg azonos úton járó országok szolgálhatnak. A feltett kérdésre összegezve úgy válaszolhatunk, hogy a Kormány eddig eleget tett vállalt feladatának, hiszen az ország a nehézségek dacá ra nem omlott össze. Működőképességét, a társadalom politikai stabilitását sikerült folyamatosan biztosítani, amit – ha a határainkon túlra tekintünk – azt hiszem, önmagában is óriási eredményként kell elkönyvelnünk. Ugyanakkor a működőképesség fenntartása mellett az ország az eltelt időszakban a hasonló helyzetben lévő országok közül talán a legmesszebbre jutott el a rendszerváltozás terén. Mielőtt vázlatosan a tevékenység részleteit ismertetném, részletekbe bocsátkoznék, engedjenek meg egy kis kitérőt. Mo stanában, amikor egyre több elkeseredett és elégedetlen embertől hallhatjuk, hogy a korábbi rendszerben jobban éltünk, miért volt hát szükség a rendszerváltozásra, talán nem árt, ha néhány, egyébként magától értetődő dologra utalásszerűen felhívjuk a figye lmet. Egyrészt valamennyi Parlamentbe került párt szükségesnek ítélte a rendszer megváltoztatását, és programjában erre ajánlott megoldásokat. Másrészt azok, akik belülről látták a rendszer állapotát, békésen adták át a hatalmat, mivel maguk is folytathata tlannak vélték a korábbi rendszert. A térség többi országában azóta bekövetkezett változások – az, hogy szinte mindenütt válságba került, illetve megbukott a rendszer, betetézve a Szovjetunió összeomlásával – még nyilvánvalóbbá tették, hogy az 1917ben meg kezdett út folytathatatlan zsákutca! Végül nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a Kádárrendszerben tapasztalt viszonylagos jólétet és magának az elmúlt rendszernek a gazdasági működését az utolsó másfél évtizedben külső finanszírozás tette csak lehetővé. Viszonylagos jólétünk alapja sok tekintetben az a 22 milliárd dollár adósság volt, amelyet – ez az akkori vezetők előtt sem lehetett kétséges – előbbutóbb vissza kell fizetnünk, és amellyel kapcsolatos kamatok és az esedékessé vált tartozások törlesztése súlyos teherként nyomja a gazdaságot és egyik akadályozója a kilábalásnak. A rendszerváltozás programjának tehát nem volt és nincs alternatívája. A működőképesség fenntartása a feladat másik része, az öröklött válság kezelése pedig olyan feladat, amely szi ntén nem kerülhető meg, hiszen egy nagybeteg szervezetet úgy kell minden porcikájában átalakítani egy magasabb rendű szervezetté, hogy a működés ne álljon le, hiszen hiába sikerül a műtét, ha közben a beteg meghal. A válság mélységét ellenzéki pozícióból p ontosan átlátni nem lehetett, viszont azok, akik a hatalmon belül voltak, már évekkel korábban előre látták a ránk szakadó bajok sokaságát, pontosan érzékelték a válság mélységét, a gazdaságot ellehetetlenítő súlyát, ezért is mentek bele a hatalom békés át adásába. Soha nem adódott volna meg a békés átmenet lehetősége, ha a rendszer nem lehetetlenül el ilyen mértékben. A békés átmenet ténye tehát önmagában minősíti az öröklött válsághelyzet súlyát. Az ország helyzetét tovább súlyosbították, a Kormány feladat ának nehézségét növelték az előre nem látható, váratlan fejlemények, mindenekelőtt a szovjet tömb más országainak gazdasági összeomlása, aminek következtében elvesztek keleti piacaink, melyekre a magyar ipar ráépült. A Szovjetunió felbomlása és a déli hatá raink közelében kirobbant háború ugyancsak hátrányosan
