Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
377 politikánk sikere e vonatkozásban is eredményes lehet. Csak sajnálni tudjuk azt, és ezt nemcsak e Parlament falai között jelentem ki, hogy nem vették figyelembe kellő időben vezető nagyhatal mak kormányai a figyelemfelhívásokat Jugoszlávia esetében és más, térségünket érintő estekben, ahol időben és kezdeményezően léptünk fel, aminek természetes oka az, hogy a jugoszláv kérdéshez viszonyítva másfél esztendővel ezelőtt a Szovjetunió felbomlása vagy a volt háború, a közelkeleti térség a világnak és a nagyhatalmaknak fontosabbnak tűnt, mint a jugoszláviai kérdés. (9.10) És csak ezek után döbbentek rá arra, hogy mit jelent a Balkán – nemcsak KözépEurópa szempontjából, hanem az egé sz nemzetközi politika szempontjából. Nyugodtan vállalhatjuk azt a politikát, amit e téren folytattunk, és ebbe beletartozik az is, amikor a kockázatot kellett vállalni: kockázatot kellett vállalni például a szovjet puccs időszakában, arra vonatkozóan, hog y milyen magatartást tanúsítsunk – és mi vállaltuk azt a kockázatot, hogy Gorbacsov elnök mellé álltunk, és Jelcin mellé álltunk, amikor ez nem volt olyan egyértelmű… (Zaj a bal oldalon.) …, de hittünk abban, pontosan, hogy ez fog sikerülni, és közvetlen k apcsolatot tudunk teremteni. Ez azért volt fontos, mert ennek volt következménye a későbbi, igenis jó viszony. Itt szeretnék mindjárt arra utalni, hányszor hangzott el az elmúlt két és fél esztendőben, hogy elrontjuk a szovjet – magyar politikát, elrontjuk a szovjet – magyar kapcsolatokat, milyen óriási hibákat követ el ez a Kormány… Hát kérem, nem rontottuk el, csak azzal, hogy a Varsói Szerződés feloszlatását, a KGST feloszlatását kezdeményeztük és végrehajtottuk, ragaszkodtunk a szovjet csapatok kivonulásán ak gyorsított üteméhez, nem vállalva a pénzügyi követeléseket. Aligha lehetett volna ennél jobb viszony, mint ami fennáll a szovjet kormánnyal ebben az időszakban, és ami azóta is fennáll az utódköztársaságok bármelyikével, sőt, Magyarország elöl járt a ba lti köztársaságokkal való diplomáciai kapcsolat elismerésében, és hasonlóan Ukrajna és más köztársaságok elismerésében. Éppen ezért fontosnak tartom megjegyezni azt, hogy Magyarország nemcsak a külpolitikai kérdésekben, és nemcsak abban, hogy Moszkvában ju ttattuk kifejezésre az Egyesült Államok európai jelentőségének fontosságát, a NATO fenntartásának fontosságát, európai politikánkat, és mindemellett támogattuk a regionális szervezetek létrehozását – beleértve a ma középeurópai kezdeményezésnek nevezett k orábbi Pentagonálét és ugyanígy a visegrádi hármast – , ami mindezek elismeréséhez tartozik. Utalok nagyon röviden a KGST felszámolására. Sokszor elhangzik az, hogy a keleti piacok elvesztése, a KGST felszámolása talán korai volt. Szeretném jelezni azt, hog y ha valaki a statisztikákat megnézi, akkor világossá válik az, hogy a KGSTországok közötti kereskedelem már a '80as években hogyan hanyatlott, és a KGST mint szervezet, nem szuverén országok szervezete volt, ellenkezőleg: a KGST konzerválta gazdasági él etünket és akadályozta nem egy esetben az együttműködést. Ami pedig bekövetkezett, az nem azért következett be, mert a KGSTt meg akartuk szüntetni, hanem a KGST azért vált világosan életképtelenné, mert ezek a keleti gazdaságok, keleteurópai gazdaságok ö sszeomlottak – nem szólva arról, hogy tavaly márciusban az egyetlen kormány volt a magyar Kormány, amely a KGST utódszervezet nélküli felosztását követelte és keresztülvitte. Kérdem én: hogyan lett volna elképzelhető a KGST bármilyen fenntartásával – nem s zólva Kuba, Mongólia, Vietnam tagságáról – , hogy utána bekövetkezzék az Európai Közösséggel való társulás lehetősége? Továbbmenve a keleteurópai piacok összeomlásáról még szólni kell: tagjai szinte egész mezőgazdasági és ipari termelésüket, termékeiket te rmészetesen, ennek a felbomló piacnak voltak kénytelenek a szolgálatába állítani. A magyar gazdaság elismerésre méltó rugalmasságról tett tanúbizonyságot, amikor az összeomló piacok helyett új piacokat talált – részben magának – , amikor a külgazdasági tevé kenységet nyereségessé tudta tenni. Ez sem változtathatott azonban azon a kedvezőtlen tendencián, amely az országon belül az átalakulás nehézségeinek területileg egyenlőtlen
