Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
375 kifogásolnak, és amikor megrajzolják a negatív képet, akkor mindjárt azt is örömmel vesszük, ha felszólalásukban vagy a felszólalásukat követően érdemben mutatnak rá arra, hogy mit kellett volna jobban és milyen módszerekkel, milyen eszközökkel mi ndezt figyelembe véve megtenni. Ez a többpárti parlamenti rendszer természetes következménye. Éppen ezért, ha valaki ettől a kormányzati beszámolótól – a megítélésünk szerint reális analízis, reális feltárás és elemzés mellett – azt várja, hogy ellejtsük a z egypártrendszer önkritikus és az önkritika gyakorlásában bevett násztáncát, akkor bizonyára csalódottságot fog érezni. A többpártrendszer az úgy működik, hogy mi megkíséreljük a reális felmérést elvégezni, önök elvégzik a kritikát, és a kettőből – remélj ük – az ország érdekében jobb eredmények fognak jönni. Míg az egypártrendszerben, ahol a kritika nem szólalhatott meg, ott egyre merevedő formában írták elő az önkritikának azokat a kötelező normáit, amelyek megítélésem szerint kissé komikusan hatnának egy valóságos demokráciában. Ha valaki ezt összetéveszti valamiféle hatalmi arroganciával vagy valamiféle egyoldalú politikai önteltséggel, akkor az, azt hiszem, nagyon messze jár a valóságtól. Azt szeretném végül a mai naphoz hozzáfűzni, remélem, hogy tárgys zerű lesz, korrekt és méltányos mindkét oldalon, és meg vagyok róla győződve – megfordítva a régi magyar mondást – : amilyen lesz a fogadjisten, olyan lesz az adjonisten. (Zaj a bal oldalon.) Ha megengedik, akkor néhány szóban hozzáteszem azokat a megjegyzé seimet, amelyek nem megismétlését fogják jelenteni a benyújtott szövegnek, hanem bizonyos kiegészítését. Amikor 1990 májusában az új kormány megalakult, akkor nagy hittel, őszinte reményekkel fogtunk mindnyájan ahhoz, hogy itt megteremtsük Magyarország szu verenitását, megteremtsük a parlamentáris demokráciát, megteremtsük a jogállamiságot és a gazdasági élet átalakításával a piacgazdaságot. Ezt úgy fogalmaztuk meg, éppen tudva azt, hogy ez az átalakulás mivel jár: a szükséges szociális intézkedések megtétel ével, vállalva a szociális piacgazdaság megfogalmazását és fogalmát. Most nem az a feladatom, hogy az előző rendszer ostorozását vigyem végbe. Az előző rendszer elemzése – beleértve egészen kormányra alakulásunk időszakáig – egy jó elemző könyv és tanulmán y feladata lesz, ami még elkészülhet. Aligha vonhatja kétségbe azt valaki, hogy az előző gazdasági, társadalmi és politikai rendszer világméretekben csődbe jutott. Elég sajnálatos, hogy a múlt század nagy gondolkodóinak azokat a tanításait és gondolatait a társadalom és a gazdaság átalakulásáról nem együttesen vehette figyelembe az emberiség és a történelem, amelyek rámutattak arra, hogy a szocialisztikus eszmék igazságkeresése mellett és ellenére végül is ez hogyan kötődik szükségszerűen össze a despotizmu ssal, az abszolutizmussal, a totalitárius rendszerekkel. Ha ezt együttesen lett volna képes az emberiség tudomásul venni, akkor nem jutottunk volna ide, és nem jutott volna az emberiség abba a stádiumba, ahova jutott. Sajnos, tudjuk: a történelmet és a vil ágot legalább annyira az emberi indulatok, mint a józan ész irányítja. Éppen ezért olyan a felelősségük a politikusoknak – bármelyik oldalon is álljanak – , hogy elkerüljék, kikerüljék azt a mindenki számára megjelenő belső vonzalmat, amit a politikai pirom ánia jelenthet. (9.00) Mentse meg az Isten a világot a politikai piromániásoktól, bármelyik oldalon, akik felelőtlenül biztatnak gyújtogatásra, felelőtlenül szolgálnak olyan célokat, amelyek a valós indulatok fellobbantásával éppen katasztrófába vihetik a világot. És ahogy a tűzzel való játékkal együtt jár: ha nem is sikerül a piromániásoknak valamit végrehajtani, de önmagukkal mindig baj szokott történni. Világos volt tehát, az új kormány a magyar demokrata és szabadelvű hagyományok birtokában sikeresen in dulhat el a jól működő demokrácia megteremtésének útján, de rendkívüli nehézségekkel fogja magát szembetalálni a gazdasági átalakulás útján. Ki előtt volt ez kétséges? Miért állítja bárki azt, hogy mi könnyű átalakulást ígértünk volna? Minden megnyilatkozá sunk utalt arra, hogy milyen nehézségekkel fog járni az átalakulás, és hogy mit jelent azoknak, akik vállalják a kormányzás terhét,
