Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - A Magyar Köztársaság 199l. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
368 Nyilvánvaló, ho gy ezek az intézmények figyelmüket a túlélésre összpontosították, ami nem volna akkora baj, ha nem tudnánk, hogy ezek a művelődési házak és ezek a múzeumok – és itt engedjék meg, hogy egy szubjektív kitérőt téve hadd hivatkozzam a szolnoki, legendás és pat inás Damjanich Múzeumra, valamint a könyvtárra: a szó szoros értelmében az utcán van, a múzeum pedig romokban hever. Harmadszor: amikor kiadási növekedésről beszélünk, akkor mindig mellé kell tennünk azt a bizonyos 35%os inflációt, hogy kiderüljön, a közp onti költségvetésből finanszírozott művészeti és közművelődési intézmények esetében a 30%os – az anyagban feltüntetett – kiadási növekedés tulajdonképpen kiadáscsökkenést jelent. Ha ilyenkor a budapesti Kamaraszínházra, vagy a Nemzeti Színházra, vagy a Ne mzeti Múzeumra, vagy a Széchényi Könyvtárra gondolunk, akkor még ez a csökkenés is – bocsánat a képzavarért – eltörpül a Magyar Rádió kiadásainak vagy a Magyar Televízió 21%os kiadási – úgymond – növekedése mellett. Igazán csak zárójelben jegyzem meg, hog y a '92es évben a Televíziónál ezt még tetézi is az a bizonyos 1 millárd forintos költségvetési zárolás, ami épp az értékes művek megszületésének művi vetélését jelenti, hál' istennek… hála – nem hál' istennek, hanem hála – a teljesen értelmetlen ideologi kus bosszúnak. És ugyanez az adat, tehát a kiadásokban meglévő csökkenő tendencia még riasztóbb, ha nem a bruttó, hanem a nettó kiadásokat nézzük, tehát hogyha a kiadásból levonjuk a költségvetésbe befizetett összeget és az úgynevezett saját bevételt. Ekko r a nettó kiadásoknál azt az eredményt kapjuk, hogy a Magyar Televízió a megelőző kiadásainak – és az inflációt nem is számítom – mindössze háromnegyed részét költötte. Kérem, képviselőtársaim, ettől nemcsak a néző károsodik, hanem csorba esik a legnagyobb média mecénási funkcióin is – és számomra ez a lényeg ebben a pillanatban – , hiszen megrendelés hiányában filmgyári kapacitás rozsdásodik, drága gépek avulnak el – fizikai és erkölcsi értelemben egyaránt – , szakemberek – fodrászok, ruhások, kameramanok, v ilágosítók – fordítanak végképp hátat a nagy hírű filmesszakmának, színészek maradnak kenyér nélkül, és állnak be, ha tudnak, könyvügynöknek vagy butikokba eladónak. Negyedszer: ha ezeknek a kiadásoknak most a szerkezetét vizsáljuk, még riasztóbb összefügg ések birtokába jutunk. Igaz ugyan, hogy a művészeti és közművelődési intézmények dolgozói az infláció mértékénél 67%kal magasabb bért kaptak – hiszen ezzel a bérmorzsalékkal legalább sikerült megtartani a múzeumok, színházak, levéltárak képzett és gyakor lott dolgozóit – , de ugyanez a 67% emelkedés, ami a közművelődési intézményeknél történt, a Rádiónál ugyanilyen mértékű reálbércsökkenést jelent. (18.40) A televíziónál ez a bércsökkenés '91ben több mint 10% volt. Visszatérve a közművelődés és a közgyűjt emények területére, ha meg is tudták tartani szakembereiket a csekély bérnövekedéssel, nagyon sokat nem értek el, hiszen a dologi kiadások, azaz nemcsak a villany, a víz, a fűtés, de az alapvető beszerzések is, tehát a könyvtári könyvek, a múzeumok képvásá rlásai, a színházak díszletei, a régészek műszerei és a zenészek hegedűi, egyszóval amitől az intézmény az, ami, tehát ezek a dologi költségek az inflációs költségnövekedésnek pusztán a felét tették ki, azaz nagyon nagy mértékben visszaestek. Ez elkerülhet etlenül a kulturális szolgáltatások minőségi és mennyiségi romlásához vezet. De például a könyvtári könyvállomány gyarapításának és a múzeumok műtárgyvédelmének elmaradása miatt olyan károkat okozhatnak, ami egy – bocsánat a morbid jelzőért – jól sikerült bombázással ér fel. Ötödször: ezeknek az intézményeknek a költségvetési befizetései viszont közel a háromszorosukra nőttek. Ez természetesen főleg az adókedvezmények megvonásának a következménye.
