Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
326 fejlesztésekbe nem illeszthető létesítmények kezelői jogának átvételére és azok hasznosításának megkezdésére. Ezt a fenti határozat 1.3 és 1.4 pontjai írják elő. Ez a jogszabály ugyan jogilag nem kötelezi a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetet az önkormányzatokkal való együttm űködésre, de e szervezet a többi vagyontest hasznosítása során nyert kedvező tapasztalatai alapján ezt önként megtette, és a mai napig is gyakorlatban is alkalmazza. Ezt az interpellációt is elismeri, mivel a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet már az átadásátvétel során 1991 decemberében jelezte az önkormányzat felé, hogy a helyi rendezési terveket és elképzeléseket figyelembe kívánja venni. Ezt az önkormányzat meg is adta, és az árverési hirdetmény ennek figyelembevételével került összeállításra. Nagy valós zínűséggel az interpellációban felvetett együttműködési kötelezettség a határozat 1.6 pontjában foglalt rendelkezés félreértésén alapul, amely azonban a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetre nem vonatkozik. A sikertelen árverést követően a Kincstári Vagyonkez elő Szervezet tájékoztatta az önkormányzatot, hogy a területet hatmillió forintért – értelemszerűen az önkormányzat feltételeinek betartási kötelezettségével, de azokat nem megismételve – tulajdonba adja. Erre érdemi, jogilag kötelező választ csak a harmad ik személlyel aláírt szerződést követően kaptak. Fentiek ismeretében azt kell mondanom, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet az önként vállalt együttműködési kötelezettségének eleget tett. Ki állapította meg a kikiáltási árat? Természetesen a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, hiszen az ő joga és kötelezettsége. A kikiáltási ár megállapításánál a KVSZ figyelembe veszi a nyilvántartási értéket, az árverés napjáig várható avulási értéket, továbbá a várható piaci értékítéletet. Ezen esetben az ingatlan nyilv ántartási értéke – amelyet nem a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, hanem a beruházást irányító OVIBER állapított meg – 38 778 000 forint volt, a kikiáltási ár pedig 30 millió forint. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet ettől a szabálytól nem térhet el, a pi ac értékítéletét teljeskörűen csak az eredménytelen árverést követően veheti figyelembe. Én úgy gondolom, hogy az árverési szabályok szerint a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet az egyetlen, amelyik ezt teheti, és senki, harmadik személy nem szó lhat ebbe bele. Mivel indokoljuk a 33 millió forint kikiáltási ár 7,5 millió forinttal való csökkentését? Miért volt ennyire sürgős az eladás? Az árképzés vonatkozásában már elmondtam, hogy hogy alakult ki az ár, a kikiáltás ár pedig nem 33, hanem 30 milli ó forint volt. A sürgősség vonatkozásban szeretném egyrészt ráirányítani a figyelmet arra, hogy minél tovább van a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnél egy objektum, annál kevésbé értékes. Másodszor: számottevő nagyságrendű őrzési és védelmi költségek merül nek fel. Mindkettő a költségvetést terheli: vagy kevesebb bevételt kap vagy pedig több kiadást. Végső soron a kereslet"kínálat törvényeit is figyelembe kell venni. Ez az ingatlanrész 7,5 millió forintot ér úgy, hogy a bontást, a rekultivációt, amelyek szin tén számottevő költségek, a vevő köteles elvégezni. Ebben a helyzetben tehát a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet azt az utat választotta, hogy a legjobb ajánlatot tevő, a költségvetésnek legnagyobb bevételt eredményező jelentkező ajánlatát fogadta el. Talán itt kell megjegyeznem, hogy az önkormányzat valóban jelentkezett vételi szándékával, azonban ezt esetlegesnek tüntette fel, és a vételárra megjelölést nem tett. A hiányosságra a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet felhívta az önkormányzat figyelmét, azonban az pótlásra nem került. Az esetleges vételi szándékkal nem nagyon lehet mit kezdeni. A vevő honnan tudott a jelentősen csökkentett vételi árról, és miért volt titkos ez az önkormányzat felé? A vevő nem tudott a jelentősen csökkentett vételárról, és a rekul tivációs
