Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZSUPOS LAJOS (MDF)
3068 kell, hogy ezt olyan körülmények között kell végigvigye ez a Kormány, amikor a költségvetésből egyre kevesebb pénz jut arra, hogy megfelelő tisztviselői k art jártasságban, fizetségben, ellátásban, infrastruktúrában biztosítani tudjon hozzá. Tehát ilyen módon úgy gondolom, még az is érthető, ami a cégbíróságoknál van, amit a Kis úr itt emlegetett, hogy megjósolta egy évvel ezelőtt, hogy a cégbíróságok nem fo gnak majd ezzel megbirkózni. Tényleg nem volt különösképpen nehéz megjósolni, de hát reménykedtünk, hogy meg tudunk vele birkózni, mert azért az mentségére szolgáljon – hogy mondjam – a kormánypártnak, hogy senki nem látta végül is pontosan azokat a nehézs égeket részleteiben és nagyságában, egész volumenében előre, amik bekövetkeztek. Hiszen nincs rá példa, ezt már sokszor elmondták a Parlamentben, hogy valaha is egy társadalomból, egy kommunista társadalomból valaki visszagyalogolt volna a kapitalista társ adalomba. És sajnos ez nyilvánvaló, hogy ezzel jár. De azt hiszem, és aki ebben a konstruktív felfogást vallja, az szerintem mindenképpen el kell fogadja legalább azt, hogy a kormánypárt, bármennyire is időnként unszimpatikus, de alapjában véve azért dolgo zik, amiért feltehetően az ellenzék is szeretne dolgozni, és akkor ezeknek az előre vetített sötét árnyaknak még éppen a drótkerítést nem szögezte ki Lakos képviselőtársam időnként. Ezeknek – úgy érzem – nincsen létjogosultságuk semmi szín alatt sem. Ezek csak rontják a helyzetet. Ezek arra alkalmasak, hogy az egyébként valóban meglevő hibákat – mert azt azért senki nem tagadja, hogy itt bizony vaskos hibák vannak a végrehajtásban, és megbocsásson a tisztelt ellenzék, de kérdem én, ha egy törvényjavaslatot meg lehet jól oldani, kivitelezni, márpedig van példa rá, ugye, nem egy jó átalakulás van, ami szinte példaértékű, akkor úgy érzem, végül mégsem egészen csak a törvény lehet itt hibás, hanem valahol belejátszik az is, aki ezt az egészet végrehajtja. Úgy go ndolom, ezt roppant fontos volna hangsúlyozni, és itt messzemenően nem tudok Lakos úrral egyetérteni, amikor a törésvonalakról beszélt, a tisztesség határairól beszélt. Nem úgy működik a dolog. A dolog igenis úgy működik szerintem, hogy alapjában véve, ame nnyiben a változásnak a személyi feltételei biztosítva vannak olyan emberek személyében, akik tárgyilagosan és hozzáértően akarják ezt levezényelni, meg vagyok győződve, hogy emellett a törvény mellett le lehet vezényelni. Csak hát az a baj ugye, hogy az e mber gyarló – és mondjuk ezt el kell ismerjük – , az ember igyekszik magának nagyobb részt kihasítani, és különösen azok az emberek hajlamosak erre, akik hosszú időn keresztül nagy jólétben éltek, és nem akarnak megszabadulni az istennek sem attól a közös v agyontól, ami egyébként sosem volt az övéké, csak ilyen hitbizományként kezelték ezt az egész dolgot. Most rendkívül rosszul esik megválni ettől, és sajnos nem tud megbirkózni olyan értelemben az emberséggel, mint ahogy meg kellene birkózni, ahogy a törvén y szelleme diktálja ezt. Hangsúlyozom, a szelleme. Én nem vagyok jogász és ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ennek a törvénynek elég sok kiskapuja van. De először is azt kérdezem, melyik törvény az, amelyiket nem lehet kijátszani? Minden törvényt ki lehet játszani. A másik kérdés pedig nyilvánvalóan az, hogy ebben a gyorsított ütemben ennél jobb törvényeket, mint amiket mi hozunk – legalábbis úgy néz ki, és ebbe beleértve mindnyájunkat – , nemigen tudunk hozni. Hát akkor legalább próbáljunk meg egyet, hogy az adott törvényeket ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert törvényességi felügyelet nélkül maradt törvényeknek végül is az a sorsa – gondolom, egy ilyen átmeneti társadalomban ez nagyon elfogadható – , hogy léptennyomon kijátsszák őket, és azok jutnak a birtokon belülre, akik korábban is benn voltak ebben a birtokban, és akik tisztességesen, és itt én nem teszek különbséget egyik – hogy mondjam – réteg között sem, aki a tisztességes osztást megcsinálja, aki belül marad ezeken a határokon, az bizony kemén yen rosszul jár. (22.20) Ezzel a jövőt is levetíthetjük, mert ne felejtsük el, pláne egy kis közösségen belül, egy falun belül ezek évtizedekig lesznek meghatározók a jövőre nézvést, hogy ki, hogy szerezte a vagyonát, és olyan
