Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
3065 fölszólalásomban már erről beszéltem. És hogyha itt elrettentő példákról társ algunk, akkor én is hadd mondjak egyet. Szolnok megyében az egyik szövetkezetben 20 tehenet vittek ki a kiválás kapcsán közgyűlési megegyezéssel, és a 20 tehénből 18at azonnal és egyenesen a vágóhídra vittek a tejtermelő istállóból, és a teheneket termelő hiteltartozást is közvetlenül a vágóhíd fizette ki. Viszik a takarmányt, viszik a traktorokat, ezek a mozgatható értékek, és ezek egyes, rendkívül ritka árverésen hihetetlen mértékben fölértékelődnek. (22.00) De nem szólt a propaganda arról sem, hogy enne k a vagyonnak nemcsak hitellel terhelt része van, nemcsak mozgatható része van, hanem van olyan is, ami nem mozgatható, ami a kis önálló gazdaság számára nem hasznosítható, szabadpiacon a mai körülmények között nem adható el. Ilyenek az állattartó telepek, a magtárak, a szárítók és így tovább. És vannak ennek a szövetkezeti vagyonnak olyan részei is, amelyek elértéktelenednek, ha kiviszik belőlük az állatokat, kiviszik a takarmányt, kiviszik a munkagépeket. Itt is hadd mondjak el egy másik példát, mert már számtalan példát hallottunk arról, hogy milyen elrettentő dolgokat művelnek a szövetkezeti vezetők. Nos, az egyik alföldi városban a helyi, városi Kisgazdapárt elnöke szervezésével nagy büszkén elmesélték nekem, hogy az aktív tagok 70%a kivált, és a nyugd íjas tagok 30%a kivált a szövetkezetekből, és így megszerveztük, Lacikám – mert egyébként ilyen családias beszélgető viszonyban vagyunk – , úgy megszerveztük, Lacikám, hogy az elnök nem is tudott róla, és ottmaradt a használhatatlan bandájával együtt, mind en állatot kitakarítottunk a szövetkezetből, és minden traktort kitakarítottunk a szövetkezetből. Gratulálok, nagyszerű, mondom. Egyre válaszolj még, mondom, hogy ezt most fölfoghatom úgy, hogy az elnökkel együtt a nyugdíjasok 70%át is kisemmiztétek? Mert azok sem kerültek bele ebbe a kiválási csapatba. Hát azt hiszem, mindenki tudja, a beszélgetésnek vége lett, és az én forradalmi lelkületű beszélgetőtársam azonnal otthagyott. Majd csinálok én neki még reklámot egyébként, mert itt nemcsak az elnökkel babr áltak ki, hanem azokkal a tudatlan nyugdíjasokkal, azokkal az emberekkel is, akik bíztak a törvényben, meg bíztak a beterjesztett javaslatokban, és aztán csalódnak. És nem az elnök szervezte, mert az elnök is ottmarad, eléggé rosszul tette. És van olyan va gyon is, ami elértéktelenedik, ha kisöprik, mert a villanyhálózat, a vízhálózat, az épületek, az irodák, a magtárak egy része teljesen használhatatlan és értéktelen lesz termelőeszközök híján. A szövetkezeti vagyon hozadékáról azt hiszem, az ország zömében – sajnos – egységes a vélemény, amivel nem értek egyet, úgyhogy ez a többség számára nem vonzó. Bogárdi képviselő úr nincs jelen, de nem akarok többször fölszólalni, hogy ezt megismételjem. Azt állította, hogy a törvény nem állította szembe az embereket e gymással. Ez nem felel meg a valóságnak, és itt megint visszatérnék a televízió szerepére, a négyöt órás propagandaanyagra, és visszatérnék arra, hogy az átmeneti törvénytől milyen hatásokat vártak azok, akik elfogadták. Az átmeneti törvény igenis szembeá llította az embereket egymással, és különösen annak a természetbeni vagyonkivitelre vonatkozó része és kötelezettsége, ami rendkívül súlyosan kiélezte ezt a szembenállást. Mondhatjuk nyugodtan, hogy becsapták az embereket. Itt is igaza van Kelemen József k épviselőtársamnak. Vajon milyen nagyobb csoportokat találhatunk vagy különböztethetünk meg? És megint visszatérnék arra, amit Bogárdi képviselő úr mondott: nem a tisztesség meg a tisztességtelenség határán húzódnak az érdekcsoportok, és ez kiderül a később i indoklásból, hanem ezeken a határokon. Elsősorban az aktív tagok, ők érzik a bőrükön ennek a természetbeni vagyonkivitelnek legközvetlenebbül a hatását. Az aktív tagokat talán azzal lehetne leginkább megkülönböztetni a többi csoporttól – és nem a többség a szövetkezetben az aktív tagok aránya – , hogy a szövetkezettől elsősorban a munkahelyük megőrzését, a mindennapi kereseti lehetőséget várják, nem pedig a