Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
2994 A törvény szerint a munkanélkülijáradék folyósításának időtartamát annak az időta rtamnak az alapulvételével kell megállapítani, ameddig a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt járulékfizetési kötelezettségét teljesítette. Ennek megfelelően, ha a szezonális munkát határozatlan idejű részmunkaidős munkaviszonyban lá tják el, a munkanélkülijáradék folyósításának ideje kedvezőbb, vagyis hosszabb lesz, mértéke – mármint a járadék mértéke – szükségszerűen alacsonyabb. Ellenkező esetben, vagyis határozott időre szóló munkaviszonynál pedig a folyósítás időtartama szükségsz erűen rövidebb lesz. A munkanélküliellátás eltérő szabályozását a szezonális munka esetén foglalkoztatáspolitikai szempontból nem látjuk lehetségesnek. Nem lenne ugyanis megítélésem szerint célszerű egyes határozott időtartamú munkaviszonyok előnyösebb sz abályozása más határozott idejű munkaviszonyokhoz vagy határozatlan idejű munkaviszonyhoz képest. Ha ugyanis a szezonális munka esetében rövidebb időtartamú munkaviszony alapján kapna a munkanélküli az egyéb munkaviszonnyal rendelkezőkkel szemben azonos ta rtamú munkanélküliellátást, ez egész egyszerűen diszkriminatív megkülönböztetést jelentene, és tartok tőle, hogy az Alkotmánybíróság számára adna munkát. A rövidebb időtartamú munkaviszonyban töltött idő rövidebb járadékfolyósítási időt eredményez. Vélemé nyem szerint ez így alapkoncepcionálisan rendben van. A folyósítási idő alatt és annak leteltét követően is rendelkezésre állnak azonban azok az aktív foglalkoztatáspolikai eszközök, amelyeket a munkanélküli igénybe vehet. A munkaügyi központokkal történt együttműködés keretében a munkanélküli segítséget kaphat a munkaügyi központtól átképzéshez, elhelyezkedéshez. Nem nagyon tudom értelmezni képviselő úrnak azon kijelentését, miszerint a járdék megszűnése után kikerül az ellátó rendszerből, és nincs ellátó rendszer a munkanélküli számára, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy ezt a kérdést egy kormányrendelet, ha átmeneti jelleggel is, de a szociális törvény elfogadásáig rendezte és szabályozta oly módon, hogy a munkanélküliellátásból kikerülő bekerül egy szo ciális ellátó rendszerbe, és ezen belül kell biztosítani számára a szociális ellátást. Hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a kérdésnek a végső rendezése a szociális törvény feladata kell hogy legyen, és ismerve ennek koncepcionális alapját és megközelítési módját, azt gondolom, hogy ennek akadálya nem is lesz. Mindezekre tekintettel, elsősorban a fentiekben elmondott és diszkriminációt eredményező jogi megoldásra tekintettel kérem a képviselőket, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Ta ps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Kétperces reagálásra átadom a szót Ábrahám Tibor képviselőtársunknak. ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Tulajdonképpen a kérdésemre részben választ kaptam. Neke m egy modell kidolgozása lebegett a szemem előtt. A feldolgozó iparban speciális a helyzet; konkrétan a konzerviparban vagy az élelmiszeriparban 1:10 a foglalkoztatási arány, tehát a felszabaduló munkaerő. Az 1:10 arányt alapvetően arra értem, hogy a nyuga teurópai élelmiszeripari üzemekben is általában 1 stabil szerződő dolgozóra körülbelül 10 szezonális munkaerő jut. Ott úgy van szabályozva a rendszer, hogy ha x időt ledolgozik az adott évből az illető munkavállaló, abban az esetben a kormány minden évbe n biztosítja számára a munkanélkülisegély lehetőségét. Ez nálunk természetesen nem így van, ebben gyakorlatilag az elmondottak alapján egyetértünk. Pontosan arra irányult a kérdésem, hogy a foglalkoztatáspolitikai koncepcióban ezt a fajta lehetőséget bizt osítjae a kormányzat.
