Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
2963 (12.10) A mi javaslatainkra nem voltak hajlandók válaszolni, tehát nem igaz, hogy ne lenne meg az adott törvényi korlátokon, kereteken belül a személyi kérdések megoldásának a lehetősége, megvan ez a lehetőség. A politikai konszenzus útján van meg, mint ahogy a politikai konszenzus a feltétele annak is, hogy az ellenzék folytassa a médiatörvény vitáját, mert ha nem folytatja, akkor ő vet i el, ők vetik el a lehetőségét annak, hogy rövid időn belül lezárható legyen ez a kérdés. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Molnár Péter képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetség e. Felszólaló: Dr. Molnár Péter (FIDESZ) MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, elég érdekes ez a vita, még ha hosszúra is nyúlt, és elég sokfelé el is ágazott, de szóba jött benne elég sok olyan kérdés és szempont, ami ez t a lassan már 4 éve, egy parlamenti ciklus időtartamára nyúlóan tartó vitát a Rádió és a Televízió törvényi szabályozásáról, a rádiózás és a televíziózás törvényi szabályozásáról és a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetőinek kinevezéséről, felmentésé ről, a személyek, az alkalmas személyek megtalálásáról szóló vita legkülönbözőbb részletei, szempontjai, különböző érvek és ellenérvek jöttek szóba. Azt hiszem, hogy ennek a vitának, amit médiaháború, médiumháború címen is szokott emlegetni a sajtó is és a Parlamentben is sokan, ennek a vitának a felelevenítése a köztársasági elnök indítványa nyomán alkalmat teremthet arra, hogy közelebb jussunk a vita megoldásához. Azért kértem szót, és azért mondom el ezt most már a saját nevemben, illetve a FIDESZ képvis előjeként is, miután reggel már elmondtam a kulturális bizottság kisebbségi véleményének előadójaként, mert úgy gondolom, hogy ennek az indítványnak a tárgyalása valóban lehetőséget nyújthatna arra, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz, és szeretném a magam nevében, illetve a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről is hangsúlyozni azt, hogy a kormánypártok valóban a megegyezésre való lehetőséget szalasztanak el azzal, ha ezt a vitát, annak ellenére, hogy – ahogy mondtam – nagyon sok komoly tartalmi szempont jö tt itt szóba, formálisnak tekintik, úgy tekintik, mint amit le kell tudni, meg kell hogy történjen itt a Parlament ülésén, de az érveket és az elhangzott javaslatokat, felvetéseket, gondolatokat igazán komolyan megfontolni nem kell, nem szükséges, nem érde mes. Én azt hiszem, hogy érdemes, és hadd ismételjem meg újra azt a kérdést, amit a kisebbségi vélemény előadásakor befejezésül mondtam: Miért is ragaszkodnak önök ahhoz – tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak, illetve a miniszterelnök úr és a Ko rmány – , hogy ez a törvény, amely az önök értelmezése szerint szabad kezet ad a Kormánynak és a kormánypártoknak, a mindenkori kormánynak és kormánypártoknak az országos közszolgálati tájékoztató eszközök vezetőinek kinevezésére és felmentésére, tehát miér t is ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a törvény változatlanul maradjon? Nyilvánvaló a válasz erre a kérdésre. Ha önök ehhez ragaszkodnak, arra csak egy érv, és inkább csak magyarázat, ürügy, indokolás lehet az, hogy ezt látják az egyetlen működőképes megoldásna k, ami biztosíthatja ezeknek az intézményeknek a működőképességét, ami biztosíthatja azt, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetőit olyan politikai patthelyzet esetén is ki lehessen választani, mint amilyen politikai patthelyzet mostanra ebben a kérdésben legalábbis kialakult az Országgyűlésben és a hazai politikai életben. Én azt hiszem, hogy ez az ürügy nem elégséges ahhoz, hogy önök ennek a törvénynek a megváltoztathatatlanságához ragaszkodjanak. Emögött nyilvánvalóan más okokat is föl lehet fedezni, és hogyha önök ragaszkodnak ehhez a törvényhez, és nem hajlandók semmilyen módosítására, abból egyetlen nyilvánvaló következtetés adódik, az, hogy a jelenlegi Kormány és a
