Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége helyettes frakcióvezetője:
2949 oldalról: Tévedsz, nincs!) …, hogy nincs szüksége arra, hogy bármelyik oldalról olyan tanácsokat adjanak neki, amely tanácsok által ő sz ócsővé válna. Egészen biztos vagyok abban, hogy ellenzéki szócsőként nem funkcionál az elnök úr, hisz vannak az elnök úrnak is olyan politikai megnyilvánulásai, amelyek az ellenzék kritikai viszonyulását váltják ki. Nem vagyok azért egészen biztos abban, h ogy helytállóak ezek a megállapítások. De túl ezen, hihetetlen sértőnek és hihetetlen ócskának érzem ezeket az érveléseket. Ennek ellenére természetesen ezeket lehet hangoztatni. (Zaj. – Közbeszólások a jobb oldalról.) Nem gondolom azt, hogy képviselőtársa m egészségi állapotára kellene utalnom ezekkel a közbekiabálásokkal kapcsolatban. Megvárom mély tisztelettel, hogy végighallgassák azt, amit el szerettem volna mondani. Én is nagy nyugalommal végighallgattam az önök felszólalásait. Ami a sokak által idézet t különbséget jelenti – ami igen meglepő eszmefuttatás volt számomra – , a politikai megállapodások és a politikai megállapodásokon alapuló jogszabályok közötti különbségekre való utalást jelenti. Ha eljátszom ezzel az érveléssel – s azt gondolom, ez így ig az – , akkor az a legfontosabb érve dől meg a kormánypártoknak, amely érvre alapítják azt a megállapításukat, hogy a médiatörvény egésze nem kétharmados. Tudniillik kormánypárti oldalon két év óta unosuntalan azt hangoztatják, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége között kötött megállapodás, az úgynevezett paktum használ egy kifejezést, a "csupán" kifejezést, amely meghatároz négy olyan szabályozási kört, amely négy szabályozási kör a "csupán" kifejezés elhagyásával bekerült a Magy ar Köztársaság Alkotmányának 61. szakasz (4) bekezdésébe. Éppen ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy a médiakérdés egésze kétharmados lenne, hogy a politikai megállapodásban benne van a "csupán" kifejezés. Ha mindaz igaz, amit a miniszterelnök úr is elmond ott, hogy a politikai megállapodások közül az érvényes, azt kell tiszteletben tartani jogi normaként, amit a megállapodó felek illetékes politikai döntéshozó testületei jóváhagynak, és bekerül egy normaszövegbe, lehet az törvény, akár kormányrendelet, akár önkormányzati rendelet, akár a Magyar Köztársaság Alkotmánya, akkor az a helyzet, hogy a "csupán" kifejezés nem olvasható tudomásom szerint – bárki ellenőrizheti – a Magyar Köztársaság Alkotmányának 61. szakasz (4) bekezdésében. Ennek megfelelően igaz az az érvelés – szerintem nem ezért igaz, de itt ékes cáfolatát adták saját maguk korábbi érvének, hogy az egész médiakör, a televízióról és rádióról szóló törvény egésze kétharmados törvény. Úgyszintén szeretném elmondani a következőt, és egy pillanatra elka landozok, bár nem a televízió műsorainak színvonalára szeretnék utalni, arra csak egy megjegyzést szeretnék tenni. Azt mondták többen kormánypárti oldalon, hogy a Kormány sürgősséggel támogatta a köztársasági elnök úr kezdeményezését, azért, mert tartalmil ag nem ért egyet – ezt maga a miniszterelnök úr is elmondta – , azonban minél hamarabb szeretne ezen túllenni. Ehhez képest nagyon furcsa nekem az az érvelés, amit Kónya Imre a nyilvánosság előtt is és a házbizottságban is elmondott, hogy például a Magyar S zocialista Párt két képviselőjének azon indítványa, amelyik a kisebbség, az idegengyűlölet és a rasszizmussal kíván foglalkozni, mint egy országgyűlési határozat, ebben az esetben a kormánypártoknak az a szavazata, hogy ezt az indítványt napirendre akarja tűzni, ezt úgy kell értelmezni, hogy támogatja az országgyűlési határozat tartalmát is. Abban az esetben viszont, amikor a köztársasági elnök úr egy, a kinevezési törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot nyújt be, ebben az esetben a sürgősség támog atása nem jelenti azt, hogy egyetértenének a tartalmi kérdésekkel. Hogy van ez? Nehezen tudom már lassan értelmezni, hogy milyen politikai megnyilvánulásokat hogyan kell tudomásul venni. Itt nem kettős mércéről van szó, hanem minden esetben külön mércéről van szó. Azt is egészen nehezen tudom elképzelni, hogyan állhat meg mint rettentően masszív jogi érv, hogy a köztársasági elnöki előterjesztés Aváltozata a mai közjogi berendezkedéshez képest egy teljesen eltérő szabályt valósít meg. Ennek a napirendi pon tnak a lezárása után egy kormánypárti javaslat kapcsán egy olyan indítványt kezdünk el tárgyalni, amelyik a magyar gazdasági társaságok eddig hatályos és teljesen egységes törvényességi felügyeletében teljesen vadonatúj szabályt kíván
