Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
2940 jelzett bizonytalanság ellenére is, a tárgyalási bizonytalanságok ellenére is, a különböző politikai elképzelések ellenére is a teljes és tökéletes egyetértés médiaügyekben is, és ilyen kardinális ügyben is, mint az, hogy a Magyar Köztársaságban az új magyar Alkot mány alapján milyen módon, ki nevezze ki a tömegkommunikáció vezetőit, amelyeket a magyar Alkotmány függetlennek kér a magyar Parlamenttől. Azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni megfejteni a titkát ennek az egyhangúságnak, és megpróbálni megérteni azt, ho gy miért bomlott ez meg, és ki bontotta ezt meg, s miért van szükség véleményünk szerint a köztársasági elnök úr javaslatának elfogadására. Ez a törvény az az eset, amikor egy majd százszázalékos támogatással elfogadott javaslatot azért kell módosítani, ho gy változatlan maradjon a szelleme és az értelme, mert a kormánypártok sajnálatos módon kétségbe vonják első alkalmazása óta ennek a törvénynek a szellemét. Tulajdonképpen miről van szó? Eddig egyik bizottsági előadó sem idézte – miniszterelnök úr sem idéz te – , hadd olvassam föl, hogy mi az a törvényszöveg – az az egyetlen mondat – , amelyet ma már a kormánypártok nem fogadnak el, és amelyet a köztársasági elnök úr az indokolásában kér a törvényszöveg részévé tenni, kéri a Parlamentet, hogy a maga bölcsesség ével a maga által kiválasztott verzióban vagy módosítással tegye ezt kétségbevonhatatlanul a törvény részévé. Így hangzik: "A közszolgálati tömegkommunikációs eszközök vezetőinek kinevezése eddig a Kormány hatáskörébe tartozott." Fölhívom a figyelmet a hat áskör szóra. "Annak érdekében, hogy a sajtószabadság Alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben valósuljon meg, továbbá, hogy a törvényben meghatározott intézmények tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a vezetők kinevezé sét az Országgyűlés a köztársasági elnök feladataként határozza meg." A kormánypártok az első alkalmazás óta, amikor az ebben az indokolásban jelzett konszenzusigény megvalósult, minden egyes alkalommal azzal érvelnek, hogy az indokolás nem része a törvény szövegnek, s erre az értelmezésre alapozva alakult ki – ahogy Kulin Ferenc helyesen jelezte – immár két éve az a kormányértelmezés, az a kormányzó párti értelmezés, hogy ennél a törvénynél a Kormány hatásköréről van szó, a Kormány kezébe kell adni ennek a kinevezésnek a sorsát, a köztársasági elnöknek mérlegelési joga ennél a kérdésnél nem lehet, hanem egyszerűen jóvá kell hagyni azt, amit a miniszterelnök javasol. (10.20) Egyszerűen értelmetlen dolog lenne most fölidézni mindazokat a vitákat, amelyek e kör ül zajlottak a köztársasági elnök úr különböző döntéseivel kapcsolatban. Elegendő egyetérteni azzal, úgy van, ahogy Kulin Ferenc mondta, ma valóban így értelmezik a kormánypártok ezt a törvényt, és ez indokolja azt, hogy a köztársasági elnök úr kérésének m egfelelően ez az indokolás a törvényszöveg részeként, technikaként jelenjék meg, amelynek segítségével kétségbevonhatatlanná válik ennek a törvénynek a konszenzusteremtő jellege. Mondhatnák önök, hogy mindig így értelmezték. Mondhatná a miniszterelnök úr, hogy mindig így értelmezte. Engedjék meg, hogy fölolvassak Antall József miniszterelnök úrtól néhány idézetet, amely igazolja, hogy mostani felfogása nem mindig volt az ő felfogása. Amikor ennek a Háznak végül is a miniszterelnök úr javasolta ennek a törvé nynek az elfogadását, mert az eredetileg előterjesztett törvényjavaslatból a pártatlan tájékoztatás bizottságának az intézményét kiszavazta a kormányoldal, és ilyen módon új előterjesztésre volt szükség a kinevezési törvény tekintetében, tehát amikor ennek a két ideiglenes – a médiatörvényig tervezett – intézménynek a felállítása sorra került, a miniszterelnök úr így javasolta a Háznak ennek az elfogadását: "Kérem a tisztelt Házat, hogy a szükséges kétharmados többséggel még a mai nap fogadja el a törvényja vaslatot. Ez azért lenne feltétlenül szükséges, hogy végre közmegegyezés alapján megtörténhessék a Televízió, a Rádió elnökének kinevezése, amit tovább halasztani már nem lehet." Mondanom sem kell, hogy Hankiss és Gombár urakról van szó. "A jelenleg hatály os jogszabályok szerint a fenti kinevezések a Kormány hatáskörébe tartoznak." A miniszterelnök úr tehát a jelenlegin az akkori, még pártállami szabályokat érti, és azt mondja: "a Kormány hatáskörébe
